FILM

Ablakok

Vannak filmek, amelyek után nehéz visszatérni az esti utca zajába. A moziból kijőve úgy érezzük, át kell lépnünk az egyik valóságból a másikba, és sokszor még akkor is két világ között vagyunk, amikor már becsuktuk magunk mögött otthonunk ajtaját.

Peter Webber:Leány gyöngy fülbevalóval című alkotása is így hat. A történet nem felkavaró, nem katartikus. Sőt, azt is megkockáztatom, olykor bizony klisészerű. De ez csak keveset von le a film értékéből, mert nem a cselekmény a lényeges. A rendező elsődleges szándéka nem Vermeer és a lány történetének megfilmesítése, még csak nem is egy festő életének bemutatása volt. Ez utóbbi sajnos sokszor csalja csapdába a rendezőket. A torz megoldások közül elég, ha a pár évvel ezelőtt bemutatott, Toulouse-Lautrec életéről készült filmre gondolunk. Webber szerencsére, ennél többet tűzött ki maga elé.

Így sikerülhetett neki az, ami Jarmannak Caravaggióval, Huszárik ZoltánnakCsontváryval: beavatni a nézőt a művészet titkába. Nem megfejteni azt, ez az esztéták dolga. Azonban megsejtetni a laikusok számára is olyan feladat, amely csak annak sikerülhet, aki maga is művész. A film szemléléséhez pedig elég a csakugyan nyitott szem és lélek.

A film képi világa olyan tökéletes, hogy a néző minden pillanatot elhisz. Egy percre sincs kétségünk: ott vagyunk. Webber kamerája által beleshetünk azon a bizonyos ablakon, amely mellett Vermeer képei készültek. Ezután a mi figyelmünkön is múlik, mit viszünk magunkkal a titokból. A "camera obscura" tökéletesen működik. A művészeti testvérműfajok és ágak egymásban tükröződnek. Egy festmény a filmben fotóvá, a film festménnyé, a festészet filmmé válik. (És azt sem szabad elfelejtenünk, hogy a film regényből készült.)

A néző ugyanígy részese lesz a játéknak. Ennek egyik legszebb példája, amikor a lány és a festő a lyukkamera segítségével néz egy festményt, mi pedig a mozi "sötétkamrájából" figyeljük őket és a képet. A fények és a színek mélyebb világába lépünk, oda, ahol a szépség néz vissza ránk. Szemünket nehéz levenni róla.

Amikor a filmnek vége, azt vesszük észre, hogy viszszük magunkkal, és ő visz minket. Hogy mi valójában ez a szépség? Tovább fogalmazni nem merem, és nem is tudom. Az írott szó meghajtja fejét a festészet és a film vászna előtt.

(Leány gyöngy fülbevalóval, 2003. Rendezte: Peter Webber)

Koncz Veronika

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu