"Valójában mi kapunk tőlük"

Két tábor sérült fiatalok számára

A Nemzetközi Pető András Intézet gondozottjai július 8. és 15. között a Miskolchoz közeli Girincs plébániáján nyaraltak. Amint azt Horváth Judit konduktor elmondta, ezúttal csak három gyerek vállalkozott az utazásra, egyfajta előtábor keretében, jövőre viszont az egész csoportot szeretnék elhozni.

Az egyhetes nyaralás során a mozgássérült gyerekek eljutottak a miskolctapolcai barlangba, sőt fürödtek is ott. Csónakáztak és vízibicikliztek Lillafüreden, utaztak a Diósgyőr és Lillafüred közötti erdei kisvasúton, s mindeközben olyan környezetben laktak a Sajó-parti faluban, amelyet egy intézet keretein belül nem tapasztalhatnak meg. Az egyik fiúcska például beszámolt arról, hogy ő korábban még soha nem volt szentmisén, mi több, még nyaralni sem volt. Nem meglepő hát, hogy a gazdag program hatalmas élményt jelentett a gyerekek számára - akiket a konduktorokon és egy főiskolai hallgatón kívül Vass Csaba hitoktató is elkísért.

Horváth Judit tíz éve táboroztat fogyatékos gyerekeket Girincsen: már a Pető Intézet Főiskolájának hallgatójaként részt vett e munkában. A különféle nevelőotthonok kis lakóin kívül Rett-szindrómás gyerekeket is üdültetett. (A Rett-szindróma az x kromoszómához kötött, csak lányokat érintő betegség, amely a születés után fokozatosan fejlődik ki.) A tábor helyszínét biztosító Kuklay Antal körömi plébános így emlékszik viszsza a kezdetekre:

- Tíz évvel ezelőtt mozgássérült, állami gondozott gyerekek vakációjához felajánlottam girincsi plébániám üresen álló épületét. Később értelmi fogyatékosok is érkeztek, akikkel önkéntes fiatalok törődtek. Ám az autistáknak, a vakoknak, a halmozottan sérült gyerekeknek is kellett hely. Az épületek korszerűsítése érdekében az érintett szülőkből, gondozókból és pártfogókból létrehoztuk a Conditio Humana Alapítványtés Egyesületet. A gondozók az alapítványtól anyagi segítséget kapnak, de a nyaralás programjait maguk szervezik. A gyermekek sorstársaikban testvéreikre találnak, a gondozókban pedig barátokra, akiktől szeretetet kapnak és mintát, bátorítást a kitartásra, a rendre, a bizalomra és a vidámságra, vagyis az emberi állapotra, amit a latin conditio humana jelent.

***

A vizsolyi római katolikus plébánián a Hit és Fény közösség huszonöt fős miskolci csoportja nyaralt július 19. és 26. között, Polgári Ferenc plébános vendégeként. A tettrekész, derűs atyát 1986-ban szentelték pappá, harmadik éve szolgál Vizsolyban. A közösséggel kapcsolatban így vall:

- A Hit és Fény közösséget két szülő és Jean Vanier alapította a hetvenes évek végén, amikor elzarándokoltak Lourdes-ba, és ott azt tapasztalták, hogy a fogyatékosok számára bizony nincs hely: sem a szállodákban, de még egy étterem mosdójában sem. A szintén Jean Vanier alapította, egy-egy közös fedél alatt élő Bárka-közösségekkel szemben ez egy találkozó közösség, vezetői pedig világi személyek. Még pappá szentelésem előtt, egy sérült fiú révén ismerkedtem meg hazai csoportjaikkal.

Őszintén mondhatom: ha nem találkoztam volna velük, nem biztos, hogy lett volna erőm megmaradni a papságban. Hatalmas lelki ösztönzést jelentenek a hivatásomhoz. Ahogy azt Teréz anya és Jean Vanier is vallották: végső soron mi szorulunk rájuk, és nem ők ránk. Ha értelemben talán kevesebbek is, az érzelmek terén sok tekintetben előrébb vannak, mint az úgynevezett egészségesek.

Vizsolyban az elődeim már kialakítottak egy szálláslehetőséget, a plébániai hittanteremben, egyszerű körülmények között. Alig két hete meszeltük ki a tágas garázst, most már ott volt az étkező és a foglalkoztató, s egy közös zuhanyzó is várta őket. Számukra azonban az együttlét és az ünneplés a legfontosabb. A programokat a segítők szervezték, akik még a reggeli és az esti imádságok vezetését is előre kiosztották egymás között. Papként csak a szentségek kiszolgáltatását végeztem. A sérült gyerekek egyike most volt elsőáldozó. A valódi cél az, hogy elfogadjuk őket olyannak, amilyenek. Dietrich Bonhoeffert idézve ugyanis "amelyik közösség nem értékeli a sérülteket, az nem is igazi közösség".

A hívek többsége nagy szeretettel fogadta a sérülteket, akiket a miskolci közösségben csak "fényecskéknek" hívnak. Sokat tanulhattunk tőlük: a felelősségteljes munka során felfedeztük az ajándékozás örömét, és rádöbbentünk, hogy valójában mi kaptunk többet.

Zsille Gábor

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu