A végtelen szeretet útjelzői legyünk!

Ifjúsági és családos találkozó Kaposváron

Ami igazán lényeges - olvasható a felirat a múlt hét végétől Kaposváron a Táncsics Mihály Gimnázium tornacsarnokában, ahol csaknem hétszáz résztvevővel vette kezdetét az Emmánuel Közösség szervezésében negyedik alkalommal meghirdetett ifjúsági és családos találkozó. Az ország számos településéről, valamint Délvidékről, Spanyolországból és Franciaországból érkeztek fiatalok a somogyi megyeszékhelyre, de Brazíliából és az Egyesült Arab Emírségből is jelentkeztek a táborba, hogy átéljék az együttlét örömét - gazdagodva a Szentlélek ajándékaival.

Alkalmi díszben a Táncsics Gimnázium homlokzata

Balás Béla püspök, a találkozó fővédnöke lapunknak arról beszélt, hogy ami ezekben a napokban Kaposváron történik, az csak legfeljebb nekünk szokatlan, hiszen a világegyházban évtizedek óta érzékelhető egyfajta ébredés, megújulás.

Élvezettel hallgatta a közönség Szita Károly polgármestert

- A II. vatikáni zsinat, az újkori pápák és az ökumenikus találkozók megtermik gyümölcsüket - összegzett a püspök. - Új gondolkodásmód hajnalát éljük, olyan fiatalokkal találkozunk, akik már nem pusztán fogyasztók, haszonélvezők, hanem próbálják - sokszor korukhoz képest kicsit talán túlzón is - élni a világnézetüket, a hitüket. Ha viszont ez az új elszakad kétezer éves gyökereiről, önmagát egyház felettinek képzeli, akkor csak egy újabb zsákutca, egyfajta hóbort hadonászik előttük. Ha azonban ez az egyházmegye hátterévé, ihletőjévé válik, akkor áldani fogjuk, mert sokak megmentője lesz. Bízom ezekben a fiatalokban, imáikkal egyesülök, remélem, itt és most jó folyamatok indulnak el.

Csaknem másfél évtizede a karizmatikus megújulás híve székesfehérvári Szauter Ákos, aki egy üvegipari cég kereskedelmi vezetője és a találkozó főszervezője. Mint mondta: a több mint három évtizedes múlttal büszkélkedő, francia alapítású közösség alapkegyelmei vonzották néhány éve az Emmánuelbe: a megújult imaélet, a szükséget szenvedőkkel való együttérzés és az evangelizáció. A mostani találkozón is olyan lelki élményeket szerettek volna kínálni, amelyek örök kapaszkodót jelenthetnek felborult értékrendű világunkban.

Vasárnap délelőtt hálaénekektől zengett a tornacsarnok, s néhány hónapos babát éppúgy láttunk a közönség sorai között, mint hetvenen felülieket. Az alkalmi gitáros-énekes együttesbe dobosként beszállt Fábry Kornél atya is, aki az egyik fakultáción arról tett tanúságot: mi a teendő, ha Isten hív bennünket. Mint mondta: merjünk kockáztatni, bátran tegyük rá életünket a papi szolgálatra. A papi hivatások jelentik az egyház jövőjét.

- Ti mindannyian tudjátok, hogy Isten szeret benneteket? - faggatta hallgatóságát Marik József sebészorvos, aki Csak egy Isten van, aki szeret téged című előadásában egyebek mellett arról értekezett: nem érdemes másként hívőnek lenni, csak úgy, ha tanúságtévők is leszünk, különben nem elégülhet ki szívünkben a végtelen szeretetre programozott hiány. Akkor is ezt kell tennünk, ha tudjuk: a körülöttünk lévő ember tudatosan készül a másik átverésére, s az sem jelent neki különösebb problémát, hogy három szeretőt tart egyszerre. Útjelzőknek kell lennünk, és a személyes döntés, a hit és a tapasztalat egységében kell ápolni kapcsolatunkat Jézus Krisztussal.

A nyitó misén három újszülöttet is megkereszteltek, és a rendkívüli érzékkel összeállított fakultációkon Szentkereszty László, az Emmánuel Közösség magyarországi felelőse a helyes önértékelést elemezte, egy másik helyszínen a spanyol Magnólia nővér a szerzetesi hivatásokról elmélkedett, és szó esett a fogyasztói társadalomról is. A püspöki székházban Szita Károlyt faggatta közéletről és kereszténységről Madocsai Bea. Kaposvár polgármestere, a találkozó másik fővédnöke jól állta a kérdések özönét. Azt hangsúlyozta: a keresztényeknek kötelességük részt venni a közéletben.

- Nem legyinthetünk, nem adhatjuk fel - jegyezte meg a somogyi megyeszékhely első embere, aki már a harmadik ciklusban polgármester. - Hova jutna ez az ország, ha a politikusok között nem lennének keresztények? Vajon foglalkoztak volna-e azzal, hogy egyházi óvodák, iskolák tarkítsák az oktatási palettát; úgy, mint Kaposváron? Törődnének-e azzal, hogy a fogy a magyar?

Számos kérdés hangzott el a közönség soraiból is. Egyebek mellett arról kérdezték, szokott-e közösen imádkozni politikustársaival. Példaként említette: országgyűlési képviselőként mise után indultak a Fidesz-frakcióval a Parlamentbe. A kérdezők szóba hozták az iskola- és postabezárásokat. A polgármester azt mondta: ha egy iskolát bezárnak egy településen, akkor egy-egy reménykapu is bezárul. Ezt pedig nem szabad hagyni, hiszen akkor eleve azt erősítenénk, hogy a jövőben nem lesz jobb, nem születik több gyerek. Azt tartja: az elmúlt két év meglehetősen fekete volt az önkormányzatok számára, hiszen a kormány csökkentette a finanszírozásukat, s véleménye szerint már-már kezdünk visszatérni a tanácsrendszerhez, így pedig éppen azt veszíthetik el az önkormányzatok, amiért létrejöttek: az önállóságukat.

Szita Károlyt kudarcairól is kérdezték. Beismerte: nagy pofon volt, amikor Lamperth Mónika ellenében kikapott az országgyűlési választásokon; két hónap kellett ahhoz, hogy feldolgozza a vereséget.

Számos szabadidős programon vehettek részt kicsik és nagyok; Fésűs Éva meseíró jó tyúkanyó módjára maga köré gyűjtötte a gyerekeket. A Pitchville - A furcsa város című musical szereplői viszont éjt nappallá téve, jó hangulatban próbáltak. Gombos Péter, a Kaposvári Egyetem Pedagógiai Főiskolai Karának adjunktusa írta a szövegkönyvet, zeneszerzőnek mellé szegődött Fábry Kornél atya is. A darab egy különös város kegyetlen lakóiról szól, akiknek életében más-más jelenti az Istenhez vezető utat. Tolnai Mária, az egyetem színházi tanszékének tanszékvezető helyettese vitte színre a musicalt. A próbák során a legnagyobb örömöt az jelentette a rendezőnek, ha az amatőr szereplők, civil munkájuk végeztével már biztos szövegtudással álltak színpadra, no meg az, hogy a rengeteg remek ötletet sikerült kordában tartania.

A forró hangulatú találkozón, amelyen lelki beszélgetésekre, gyónásra, szentségimádásra, dicsőítésre, tanúságtételekre egyaránt volt lehetőség, szenvedélybetegségekről, imaiskoláról éppúgy szó esett, mint - Rumszauer Miklós atya által - a bűnről, a megtérésről, a kiengesztelődésről, de a családtervezés, az (utcai) evangelizáció, a közösség témája is sokakat érdekelt. Nyéky Kálmán atya, a Bioetika című, közelmúltban megjelent, nagy sikerű könyv társszerzője napjaink bioetikai kérdéseit vette nagyító alá. Varga László atya, a kaposvári Szent Imre-templom plébánosa pedig arról tanított bennünket, hogy milyen külső és belső támpontok alapján ismerhetjük fel magunkban a Szentlélek hangját, miként lehetünk a Szentlélek templomai.

Lőrincz Sándor

Fotó: Kovács Tibor

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu