|
|
A hét szentjei Liguori Szent Alfonz Mária püspök, egyháztanító Augusztus 1. Nápoly közelében, 1696-ban született. A római és a kánoni jog doktora. Pap lett, és megalapította a Megváltóról elnevezett társulatot, a redemptoristákat. Prédikációiban, könyveiben főleg a nép keresztény életének előmozdításán fáradozott. Az erkölcstudomány igazi mestere. XIII. Kelemen 1762-ben püspökké nevezte ki. 1878-ban halt meg. Az életszentség és a lelki tökéletesség abban áll, hogy szeretjük Istenünket. Nemde Isten az, akit teljes szívünkből szeretnünk kell? Ő maga így szólt hozzánk: "Ne feledd, ember: én előbb szerettelek téged. Még meg sem születtél, még a világ sem létezett, és én már szerettelek. Öröktől fogva vagyok, és öröktől fogva szeretlek." Adományaival akarta felkelteni az emberben a viszontszeretetet. Lelket adott neki, hogy hozzá hasonlóan emlékezni, gondolkodni és akarni tudjon. Testet is adott, hogy érezni is tudjon. Úgy rendelkezett, hogy minden teremtmény az embert szolgálja. Annyira szeretett minket, hogy önmagát is teljesen nekünk adta. Túláradó szeretetében az örök Atya nekünk adta egyszülött Fiát. Amikor azt látta, hogy mindnyájan halottak vagyunk a bűn miatt, és hiányzik lelkünkből a kegyelem, íme, mit tett? Elküldte nekünk szent Fiát, hogy ő nyújtson helyettünk elégtételt, és így visszavezessen minket a bűn nélküli életre. Vele együtt nekünk ajándékozta minden kincsét: kegyelmét, szeretetét és az örök boldogságot. (Liguori Szent Alfonz Mária püspök műveiből) Szent II. Szixtusz pápa és társai vértanúk Augusztus 7. Szixtuszt 257-ben szentelték Róma püspökévé. A következő évben, amikor augusztus 6-án a Kallixtusz-temetőben misézett, Valerianus császár parancsára letartóztatták, és négy római diakónussal együtt ott helyben azonnal megölték. Ugyanabban a temetőben temették el. Valerianus császár leiratot küldött a szenátushoz, hogy azonnal végezzék ki a püspököket, papokat és diakónusokat, a keresztény szenátorokat meg császári főtisztviselőket, a római lovagokat pedig fosszák meg méltóságuktól és javaiktól. Ha vagyonukat elveszítve is megmaradnak kereszténynek, le kell fejezni őket. Közöld ezeket az értesüléseket többi püspöktársunkkal is, hogy az ő buzdító szavuk megerősítse mindenütt a testvéri közösséget. Mindegyikünk ne annyira a halálra gondoljon, hanem inkább a halhatatlanságra. Félelem helyett inkább öröm legyen a szívükben hitünk megvallásakor, hiszen tudják, hogy Isten és Krisztus katonáinak sorsa nem a pusztulás, hanem a koszorú elnyerése. (Szent Ciprián püspök és vértanú levelezéséből)
|
|||||||||||||||||||||||||||||||||
Új Ember:hetilap@ujember.hu
|