LAPSZÉL

BKV-ballada

Kérés a költőhöz

Utazni jó. Tagadhatatlan tény azonban, a BKV utasai ebből a jóból idén nyáron is csak csekély mennyiségben részesülnek. Aki pedig metrópótlóval közlekedik, az most (fogalmazzunk így) izgalmas és fárasztó heteket él át. A négyes metró képe pedig mint szép délibáb úszik valahol a Gellért-hegy fölött.

Jómagam hiába élek a Kontroll című film hatása alatt szinte kollaboráns BKV-védőként, a csúcsforgalomban csak a magyar blues bozontos csavargóját tudom idézni: ahogy fogy a türelem, úgy fogy a remény.

Most mégis egy vigasztalást szeretnék írni minden kedves sorstársnak. Az Arany János utcai metróállomáson van egy pad. A pad felett egy tábla, a táblán pedig ez áll: Hiúság/ Tagoló vers Sándor fiamnak 20. születésnapjára //Lelkemre /többre/ nem/ vágyom/ lenne /bár /egy /padom /az Arany János/ nevét/ viselő/ metróállomáson/ Kányádi Sándor.

Alatta még két mondat: Ez itt Kányádi Sándor padja, aki fáradt, megpihenhet rajta. A táblát a költő hetvennegyedik születésnapján, 2003. május 10-én a BKV Rt. helyezte el.

Mert ilyen (is) ez a mi BKV-nk! No és mert ilyen a költészet hatalma. Egy este fáradtan ültem ezen a padon, és makacsul hinni kezdtem négyes, ötös és felújított metróban, autópályákban, utakban, padokban. Közben Kányádi Sándornak ezt fogalmaztam: Ha Ön, nehézségünk versbe öntené / Nem lenne hiába e szép költemény, / Áhítattal csüngenénk minden szaván, / Mert ügyünk megfordulhat egy balladán.

Mert ilyen bizakodó és telhetetlen az ember lánya...

Koncz Vera

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu