|
|
Élet, öröm, elköteleződés Szalézi animátorképző Péliföldszentkereszten A nyár derekán mindig felpezsdül az élet az egyébként csendjéről ismert Péliföldszentkereszt kegyhelyen. Gitárzenétől, énekszótól hangos a szalézi rendház körül az erdő, pattog a labda, vidám nevetés tölti ki az ősi falakat: zajlik az animátorképző. Az ifjúság körében csoportvezetőként, lelkesítőként jellegzetesen szalézi módon tevékenykedő fiatalokat idén július 18. és 22. között látták vendégül a szerzetesek. A tábor vezetője P. Andrásfalvy János, a rend ifjúságpasztorációs megbízottja a tábor központi témájául az élet, az öröm és az elköteleződés hármas jelszavát választotta. A szalézi rendhez kapcsolódó szent életű fiatalok példáján keresztül kísérelt meg rávilágítani a hétköznapi szentségre kínálkozó számtalan lehetőségre. P. Mészáros György tartományi vikárius Don Bosco pedagógiájáról beszélt a fiataloknak, P. Hartai Gábor a zenéről, P. Nádudvari Géza pedig a Szalézi Ifjúsági Mozgalomról tartott élvezetes, vidám hangulatú előadást.
A képzésen túl a fiatalok napjai sok játékkal, sporttal és az ismerkedést szolgáló csoportbeszélgetésekkel teltek. A szentmiséket a kegytemplomban a napok központi eseményeként élték meg. Nem hiányozhatott a tábori programból az erdei túra sem. Újításként idén kerékpárral barangolták be a Gerecse alacsonyabb lankáit. A kirándulás pihenőjén Andrásfalvy András kertészmérnök a természet értékeire, a növények, rovarok és madarak titokzatos világának ismeretére és szeretetére tanította őket. Este a tábortűz mellett beszélgettek, énekeltek és vidám jeleneteket adtak elő. Pipó József előadóművész a magyar népdalok kincsestárából merítve tanította az animátorokat az örök érvényű értékek megbecsülésére. - Először vagyok itt, de biztosan nem utoljára! - mondja sugárzó arccal egy Pécs környékéről érkezett leány. - Semmihez sem hasonlítható, amit eddig tapasztaltam. A szerzetesek vidámsága, szeretete, a családias hangulat beköltözik az ember szívébe. - Életemben fordulópontot jelentett a szaléziakkal való találkozás - meséli egy fiatalember -, azóta sosem hagyom ki ezt a tábort. Sok volna elmondani, mi mindent tanultam tőlük, de elsősorban önmagam megismerését, az adás örömét és az életem értelmének felfedezését tartom különösen fontosnak. Szívesen vagyok együtt a kortársaimmal, de ugyanilyen szívesen osztom meg a szaléziaktól eddig szerzett tudást és tapasztalatot a nálam fiatalabbakkal is. - Erre lesz is mód - egészíti ki Andrásfalvy atya -, hiszen 23-ától a serdülők, 28-ától pedig a környék tizenkét évesnél fiatalabb hittanosai lesznek a vendégeink. Őket is sok szeretettel, színes és tartalmas programokkal várjuk. A gyermekekkel és fiatalokkal a korcsoportjuknak megfelelő szinten foglalkozunk, úgy alakítjuk ki a táborok menetét, hogy mindenki jól szórakozzon, de épüljön is lelkiekben. Nálunk senki sem unatkozik. Arra tanítjuk animátorainkat, amire Don Bosco nevelt: hogy minden gyermek felé szeretettel és figyelemmel forduljanak, hogy állandóan legyenek jelen köztük, és életükkel adjanak tanúságot hitükről, elköteleződésükről Isten felé. Nem könnyű feladat ez, de a gyermekszerető, játékra, vidámságra mindig nyitott fiatalok könnyen beletanulnak, és ha elég kitartóak, a szalézi lelkiség életformájukká válik, segíti őket a mindennapokban, és maguk is a hétköznapi szentség útjára léphetnek. Lengyel Erzsébet
|
|||||||||||||||||||||||||||||||||
Új Ember:hetilap@ujember.hu
|