Szentírás-magyarázat

Három szál virág

(Évközi 18. vasárnap - Lk 12,13-21)

A mai evangéliumi szakasz Jézusnak három gondosan egymás mellé igazított megnyilatkozását nyújtja elénk.

Először kéréssel fordul hozzá egy ismeretlen ember. Legyen döntőbíró közte s testvére közt, mondja meg, hogyan osztozzanak örökségükön. Jézus elutasítja ezt a kérelmet. Talán nemcsak azért, mert rangján alulinak tartaná, hogy mulandó javak elosztásával bajlódjék. Többet mond ennél: nem azért jött, hogy az osztozkodást tegye igazságosabbá, inkább azért, hogy az öröklött, Istentől kapott javaknak közös birtoklásában segítse a testvéreket. Az individualista bölcsesség: clara pacta, boni amici. Vagyis az egyértelmű, jól megfontolt megállapodások jó baráttá teszik az embereket. Jézus attól tart, hogy nem barátokká, hanem szívtelen, önmagunk körül forgó emberkékké válnánk, ha egyszer s mindenkorra osztozkodni akarnánk az élet javain, s nem vállalnánk azt, amit az igazi barátság és testvériség diktál: hogy kisebb-nagyobb közösségekben együtt használjuk, amink van.

A vasárnapi perikopa harmadik mondata egyetlen, önmagában is megálló figyelmeztetés: "Vigyázzatok!" - szó szerint: nézzetek jól körül, ne bízzátok magatokat az ösztöneitekre! "Tartsátok távol magatokat minden kapzsiságtól!" A földi javak arra valók, hogy éljünk velük, nem arra, hogy fölhalmozzuk őket. Nem az a sikeres életű ember, aki minél többet mondhat magáénak belőlük, hanem aki bátran és ügyesen megosztja másokkal a fölöslegét.

A harmadik kis egység egy rövid példabeszéd, amelyet csak a Lukács-evangélium őrzött meg számunkra (egy apokrif változatával az úgynevezett Tamás-evangéliumban találkozunk). Egyetlen "szereplője" egy gazdag ember, akinek "a földje bőséges termést hozott". Jegyezzük meg: nem csalással, nem mások rovására gazdagodott meg! Mikor ámulva látja, mekkora jólétre jutott, morfondírozni kezd, saját lelkével kezd párbeszédet. (Tán jobban tenné, ha másokhoz fordulna!) Magtárakat tervez, hogy évekre előre biztosítsa megélhetését. Ekkor rászól az Isten - a példabeszéd másik "szereplője": "Esztelen! Még az éjjel számon kérik tőled lelkedet!"

A görög-latin bölcset a halál meggondolása a carpe diem bölcsességére vezette, "a holnappal ne törődj, szakítsd le minden órának virágát". Jézus is valami ilyesmit tanít: az értelmes embernek úgy kell élnie, hogy bármikor könnyű szívvel fogadhassa a halált. Példabeszédének kimondatlan tanulsága mégis meglepő. Kinyitja a szerzés rabságába szegődő ember látóhatárát Istenre s a (nélkülöző!) felebarátra. Aki az éhezőkkel megosztja fölöslegét, olyan gazdagságra tesz szert, amelytől nem fosztja meg a halál.

Jelenits István

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu