A hét szentjei

Kapisztrán Szent János

(Október 23.)

Kapisztrán Szent János Dél-Itáliában született a tizennegyedik század vége felé, mégis "magyar szent"-ként tartjuk számon.

Ifjúkorában gyors és sikeres világi életpálya várt rá, ám egy, az itáliai városok közötti háborúskodás során fogságba esett, s ott változott meg a lelke. Ettől kezdve minden tehetségét és erejét Krisztus ügyének és a ferences rend megújításának szentelte.

A nagy nyugati egyházszakadás erkölcsi romlásba sodorta Európát, s Kapisztrán Szent János - másokkal együtt - vándorprédikátorként hirdette Isten igazságát, az üdvösség dicsőséges fényét, a megváltást, a Jóisten kegyelmét messzi vidékeken, az Alpokon is túl. Szinte hihetetlenül hosszú ideig, negyven esztendőn át prédikált. Egyszerre volt inkvizítor és szentéletű tanácsadó.

Első alkalommal 1452-ben hívták meg Magyarországra, Isten igéjének, a krisztusi szeretetnek a hirdetésére. Felismerte, hogy Magyarország megsegítésén múlik Európa és a kereszténység jövője a törökkel szemben. III. Callistus pápa megbízásából keresztes háborút hirdetett az oszmán hódítás megállítására. A nándorfehérvári győzelem után a közeli ujlaki kolostorba vonult vissza, ahol röviddel azután, 1456. október 26-án visszaadta lelkét Teremtőjének. 1690-ben avatták szentté.

Boldog Mór

(Október 25.)

Boldog Mór az elsők egyike volt, akik 1000 körül az újonnan alapított bencés kolostori iskolában tanultak Szent Márton hegyén (amit jóval később Kazinczy nevezett el Pannonhalmának), majd a kolostor apátja lett, s innét emelkedett később, 1036-ban a pécsi püspöki székbe. Isten különös kegyelme vezérelte, amikor túlélte a Szent István halálát követő belső viszályokat és zavargásokat, amelyek során nemcsak Szent Gellért, hanem több más püspök is vértanúhalált szenvedett.

Első magyar íróként lejegyezte a két szent remete, András és Benedek életét. Az Úr Jézus szeretete hosszú életet adott neki, amelyet mindvégig áthatott a Boldogságos Szűz iránti tisztelet. 1070 körül halt meg Pécsett.

A szentéletű Mór püspök tiszteletét jóváhagyó pápai bulla 1848-ban ezt írta: "Életének nyilvánvaló szentsége halálától fogva méltán részesült a hívek részéről nyilvános egyházi tiszteletben."

Szent Imre legendája a következőképpen mondja el Mór kiválasztását a püspökségre: "A gyermek Imre pedig eltelve Szentlélekkel, ahogy az isteni kinyilatkoztatás mindegyikük érdemeit megismertette vele, kinek-kinek egyenlőtlenül osztotta a csókokat. Az egyiknek ugyanis egyet, a másiknak hármat, egy harmadiknak ötöt, végül egynek (Mór testvérnek) hét csókot adott egymás után."

Remle János

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu