Krakkói jegyzetek

A kaszás

Novemberben - halottak napja, Mindenszentek tiszteletére - az itteni Nemzeti Múzeumban kiállítás a halálról. Néhány méltóságteljes fénykép temetésekről, javarészt azonban kisplasztikák, festmények, rajzok, karikatúrák. Mit mond a lengyel művészetben ez a fogalom, milyen a lengyel halál?

A gyűjtemény rendkívül tanulságos, hiszen bemutatja egy nép lelkivilágát, a létezéshez fűződő viszonyát. A magyar halál nagyszabású, ünnepélyes: érkezésekor egy ország vérben áll, körülötte tél van és csend és hó; rendszerint komor, méla, impozáns menet kíséri, lassú zene, és egyfajta öntudatos sértettség, amiért egy kis nép sorait merészeli tovább ritkítani. A magyaroknak nemcsak külön Istenük van (sohasem hallottam még a bolgárok vagy a hollandok Istenét emlegetni, mindig csak a magyarokét), de külön Haláluk is: egy méltóságteljes, patetikus jelenség, aki széles mozdulatokkal kaszál, a sor végére érve, a fordulónál pedig barackpálinkát hörpint.

A lengyel Halál ezzel szemben nyeszlett, nagyon is emberi alak, amolyan kabaréfigura, valahol Latabár Kálmán és Woody Allen között. Nem kaszál, inkább magával cibál a túlvilágra: Na, csipkedje már magát! - mondja, és az ember kabátujját rángatja. A lengyel Halál komisz, igazi kópé: megesik, hogy éjjel a kamránk ablakán mászik be, és kis híján a nyakát szegi a földre készített kocsonya miatt. Általában röhejes pofa: a lábát lóbázza, élére vasalt nadrágja a bokájáig sem ér, és zakója hajtókájára pereg a szivarhamu. A magyar Halál ledönt, kivégez, a lengyel Halál a gavallért adja: Pardon, pardon, megengedi, hogy elkísérjem egy darabon? - duruzsolja és belénk karol.

S mindezek ellenére - e titkot meg nem fejtem - a lengyel Halál fölött ott lebeg, ragyog a Feltámadás.

Zsille Gábor

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu