Tíz mondat egy új balladáról

Gyerekkorom tájainak egyik megkapó, tragikus története éled fel la néphagyomány tárgyias költészetével és a képzelet józan látomásaival Lanczendorfer Zsuzsanna és Gülch Csaba új balladáskönyvében. A révfalusi malmokról annak idején, apám unokatestvére, Czigány Béla tanár is írt... "A lét rendjében fogant áradat!´ rég elsodorta már az egykori dunai hajómalmokat; múlt idők titokzatos valcerére a malom mégis lisztet jár..."

A balladai megrendültség, a hagyomány szavaiban, zenéjében. Kisasszony napján, Szűz Mária születése ünnepén halt meg egy tizenkilenc éves lány, Deli Mári, aki meg akarta őrizni szüzességét és szívében a szerelmet: vízbe lökve, agyonverve veszett a Dunába. Állítólag a révfalusi temetőben hantolták el.

Ez a temető volt az első, melyet életemben gyerekként megláttam: itt álltam először nyitott sírgödör előtt. Nem is messzire a malmok folyó-világától: a révfalusi töltésoldal, a Varga-kő volt gyermekkorom nyarainak napi színhelye - arra járván még ma is, meg-megállva ott sokáig tudjuk nézni némán a folyót. Immár egy balladával is feltöltekezve: mert itt "üszkös szavakat hord az őszi szél, ima fészkel Isten mosolyába." A gyöngeség, a leányi szépség és hűség ereje pedig áttörte már két évszázad partjait: "Úgy látszik, árvizek, háborúk, forradalmak, keserves és boldog hétköznapok sodrában fennakad néha egy-egy szál virág, mely képtelen elhervadni.

Czigány György

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu