Missziós fesztivál Budatétényben

Teréz anya nővéreinek pártfogoltjai, érdi kis cigány lányok, indiai viseletbe öltözve, indiai szokás szerint tánclépésben vitték a felajánláshoz szükséges "kellékeket" a művelődési ház színpadán felállított oltárhoz, miközben a nővérek indiai egyházi énekkel kísérték őket.

Dél-Budáról Indonéziába tartanak...

Fiatal verbita papok és növendékek - magyarok, lengyelek és indonézek - egy órával korábban - székeket hordtak ugyanerre a színpadra, vonatszerűen sorba állították azokat, és egy nagy lepedővel az egészet letakarták. Evezőket támasztottak minden székhez, az elejére pedig vitorlát "szereltek". S elindultak. Hová? Indonéziába. Hol van Indonézia? A nézőtérről a gyerekek a kifüggesztett világtérképen hamar rátaláltak. Színdarabot mutattak be, amely a missziós munka lényegére világított rá: a szeretet és az élet, vagyis a megváltás nagyszerű szolgálatára.

Konga dobok kíséretében az egyik budapesti plébánia népes énekkara afrikai Mária-énekeket adott elő, a lengyel verbita, Burbela Gergely atya útmutatásai szerint. Tehát a fekete kontinensre is eljutottunk.

Hirth Vilmos verbita tartományfőnök szentbeszédében Paraguayba kalauzolta el a népes hallgatóságot, ahová ő fiatal misszionáriusként 1960-ban érkezett (onnan tért viszsza a kőszegi anyaházba a rendszerváltozást követően). Harminc faluja volt. Indiánjai tehát legfeljebb havonta egyszer találkozhattak papjukkal. Akkor viszont, a hét bármely napjára esett is a látogatás, "megállt az élet", ott és akkor "kérlelhetetlenül" vasárnap volt. A pap szentmisét mutatott be, amelyen a szó szoros értelmében mindenki ott volt, majd azzal teltek az atya délutánjai, hogy az önként jelentkező szinte teljes lakosságot meggyóntatta. Hiszen - mint mondták -, egy hónap alatt talán még a pap is vétkezik... Mindennapi lelkipásztori örömei túláradóak voltak: ezeket most sikerült megosztania velünk.

Hasonló események tették maradandó élménnyé kicsiknek és nagyoknak az első hazai "missziós fesztivált", október 19-én, a budafoki művelődési házban.

Bemutatkoztak az Isteni Ige Társaság által szervezett missziós imaközösségek is, amelyek immár Budapesten és vidéken is gyökeret vertek. E közösségek tagjai egy-egy misszionáriust "fogadnak örökbe", és naponta egyénileg, kéthetenkénti összejöveteleiken pedig közösen imádkoznak értük és munkájuk sikeréért. Vagyis azok üdvösségéért, akik önhibájukon kívül nem találkoztak még Krisztussal. Az imádság mellett természetesen a missziók anyagi támogatásán is fáradoznak, valamint értékes tagjai maradnak saját egyházközségüknek.

A fesztivál, amelyen más missziós rendek is képviseltették magukat - többek között a lazaristák és a Ferences Mária Miszsziós Nővérek - fiatalos lendületével kiváló kezdet volt. Hasonló rendezvényekre lenne szükség évenkénti ismétlődéssel, és nemcsak Budapesten, hanem valamennyi püspöki székvárosban. A világegyház vérkeringésébe való bekapcsolódásunknak ugyanis elengedhetetlen része a missziós lelkület megerősödése, a kommunista évtizedek elzártsága után.

Sz. Cs.

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu