Fejérdy Gábor

Válaszd az Életet!

A halottak napja közeledtével valamennyien érzékenyebbé válunk az élet, a halál kérdéseire. Ma még az is fokozza midezt, hogy az Alkotmánybíróság a napokban teljes ülésén tárgyalja az eutanázia, azaz a kegyes halál kérdésével foglalkozó beadványt. Nemrégen Hollandiában és Belgiumban született törvény az eutanáziával kapcsolatban.

Egyre több cikk, tévéműsor lát napvilágot, s ezek a megnyilatkozások ahelyett, hogy tisztábbá, érthetőbbé tennék e kérdést, többnyire inkább megzavarják még azokat is, akik sokszor jó szándékkal, de nem elég ismerettel rendelkeznek ebben a kérdésben.

Ugyanez a helyzet az általános emberképpel kapcsolatban, amely szintúgy eléggé zavaros a ma emberének fejében. Ebben a zavarkeltésben nem kis szerepe van a szellemi környezetszennyezésnek, amely a rádióból, újságból, tévéből árad, ezért érdemes egy kicsit elgondolkodnunk.

Az emberi lét valójában olyan, mint egy kötéldarab, amelynek a két vége egy-egy szögre van felfüggesztve. Az élet kötele vagy fonala két végponton, a születés és a halál szögén függ. A fonál folytonos része, minden egyes csomója átvezet a következőbe. Hasonlóképpen az életünkben is egyik napunkat, jól-roszszul, de követi a másik. A két végpont, a két szög azonban egészen más, és a fonállal önmagával nem magyarázható, kívül áll azon. Az életünk végpontjai sem magyarázhatók létünkkel.

Ez azt jelenti, hogy nem vagyunk magunkban elegek a létünk magyarázatára, mert az ember léte túlmutat önmagán. Mégis számtalan kísérlet lehetséges, hogy az ember így vagy úgy magyarázatokat keressen. Ha igaz módon keresi, eljuthat a krisztusi életre vonatkoztatott emberképhez, ahhoz, hogy az ember Isten szeretetéből alkotott teremtménye, és mivel képére és hasonlatosságára alkotta, gyermeke, istengyermek. (1Kor 6,19-20.)

Most hát, a halottak napja környékén az élet fonalának arról a részéről gondolkodunk, amelyik a vége felé tart: a halálról, különösen akkor, amikor az eutanázia kérdése ismét napi hírré válik.

Az újkorban először Francis Bacon használja az eutanázia szót, fogalmat, 1609-ben. Nála ez az ember végső életszakaszának kínjait enyhítő, azt elviselhetővé, szelíddé, békéssé tevő segítséget jelent. A szerető gondoskodást, amely ma gyakorta hiányzik, egy pohár vizet, egy kedves, biztató szót, mosolyt, a fájdalom enyhítését vagy egy kényelmesebb fekhelyet jelenthetett. Ez a szép jelentése a szónak a XIX. századtól kezdve fokozatosan eltorzult. Ma már nem a - mai szóval megfogalmazva - palliatív kezelést, gondos terminális ápolást jelenti, és az ehhez való elkötelezettséget, hanem a halál előidézését.

Az élet szent és sérthetetlen. A természettörvény mondatja ki ezt a humánusan gondolkodó emberekkel, és ez az Emberi Jogok deklarációjában is az első helyen szerepel.

A számtalan téves megfogalmazás és helytelen értelmezés miatt szükséges újra és újra eloszlatnunk a leggyakoribb tévedéseket. Nem eutanázia az, ha valaki - legyen orvos vagy beteg - nem végzi el, illetve elutasítja a "túlbuzgó" gyógyítást. Mert a rendkívüli és aránytalan beavatkozás elhagyása, ami a beteg reális állapotának nem felel meg, nem eutanázia, de nem is azonos az öngyilkossággal, sokkal inkább az emberi állapot elfogadása (Evangelium Vitae). Ezért a passzív eutanázia fogalma ilyen értelemben nem is létezik.

A fájdalomcsillapítással kapcsolatban pedig - ha nem az élet kioltásának szándékával alkalmazzák - nem eutanázia az, ha a beteg életét megrövidíti az alkalmazott fájdalomcsillapító. A komolyabb kábító-fájdalomcsillapítók légzésrontó mellékhatással is rendelkezhetnek, és esetleg előbbre hozhatják a beteg halálát.

A magatehetetlen idős beteg a család számára nagy terhet jelenthet, ápolása komoly erőfeszítést igényelhet, mégis sokkal inkább az a feladatunk a jó halál érdekében, hogy az élet végén járót szeretetünkkel, gondoskodásunkkal elkísérjük, még ha az kényelmetlen vagy nehéz is, tudva azt, hogy odaát szeretettel várják az örökkévalóságban. Nem mindegy tehát, hogy hogyan segítünk ezen az úton. Ez jelenti az igazi emberi méltóságot, nem az elpusztítás. Hangsúlyoznunk kell azt is, hogy az eutanázia fogalmát akár jó szándékkal vagy tudatlanságból eltorzító vélemények elbizonytalanítják az embereket, alapot adnak vitákra és téves következtetésekre.

Meg kell jegyeznünk, hogy az értékek alapja nem lehet időleges, és nem lehet a "többségi" vélemény. Csak a "természettörvény" lehet irányadó. Erkölcsi kötöttség nélkül a demokrácia sem szilárd. A többpárti parlamentben ugyanis az érdekek szabályozása gyakran az erősebb javára történik, mert nekik van meg a nagyobb lehetőségük nemcsak a hatalom gyakorlására, hanem a közvélemény formálására is.

Ezért ismételten ki kell mondanunk, hogy az eutanázia a szándékban és a használt módszerekben valósul meg. (Evangelium Vitae 65. pont)

Így az eutanázia - hasonlóan az abortuszhoz - a jelen társadalmak téves és vétkes megoldási kísérlete, melynek az önzés és anyagiasság az alapja.

(A szerző orvos, a Magyar Katolikus Orvosok Szent Lukács Egyesületének elnöke.)

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu