"Készítsétek az Úr útját!"

Katolikus Pedagógiai Napok - Budapesten

Készítsétek az Úr útját címmel szervezett konferenciát a Katolikus Pedagógiai Szervezési és Továbbképző Intézet (KPSZTI) a katolikus oktatási intézmények pedagógusai részére október 18-19-én Budapesten, a Bara Hotelben. E találkozó a második része volt a Katolikus Pedagógiai Napoknak, amelynek első felét szeptemberben tartották, Ti vagytok a Föld sója címmel.

A mostani konferenciát megelőző sajtótájékoztatón Pápai Lajos győri püspök, a Magyar Katolikus Püspöki Kar oktatásügyi bizottságának elnöke elmondta: a kétrészes rendezvény elsődleges célja annak a meggyőződésnek az erősítése, hogy a katolikus nevelők a megújuló magyar egyház különösen fontos munkatársai, hiszen a családok mellett leginkább az ő kezükben formálódik a jövő. A csaknem egyhetes rendezvénysorozat jó alkalom volt annak felmérésére, hol tart a katolikus oktatás, milyen tervek formálódnak a különböző oktatási intézményekben.

Bajzák Erzsébet M. Eszter nővér, a KPSZTI vezetője arról szólt, hogy míg a rendszerváltás előtt csak nyolc katolikus gimnázium működhetett Magyarországon, addig jelenleg a Magyar Katolikus Egyház háromszázhárom alapintézményt működtet, amelyben 5800 pedagógus 57 000 tanulót oktat, illetve nevel. Ez a magyarországi tanulólétszám négy-öt százalékának felel meg, és valószínűleg ugyanez az arány az intézményeket illetően is.

A konferencia második részét megnyitó beszédében Veres András püspök, az MKPK titkára az út szó szimbolikáját elemezve kifejtette: a közutak építéséről gyakran beszélünk, ám a lelki utak építéséről kevesebbet szólunk. Az ilyen konferenciák azért is fontosak, mert a katolikus iskolák hivatásuknál fogva ez utóbbiak építésével foglalkoznak. A keresztény ember útja Jézus Krisztus. Mindnyájan útkeresők vagyunk, erre szól keresztény meghívásunk. A püspök arra kérte a katolikus pedagógusokat, hogy a mai, veszélyekkel teli korban se veszítsék el hitüket, bátorságukat, szeretetüket.

Várszegi Asztrik püspök, pannonhalmi főapát ismertette a II. vatikáni zsinat tanítását és az egyházi megnyilatkozások legfontosabb gondolatait a nevelés katolikus elveiről. A mester és a tanítvány kapcsolatát elemezve kifejtette: Jézus nem szolgálatot kért, hanem ő szolgálta tanítványait. Ez forradalmi cselekedet volt. A főapát egyformán fontosnak nevezte, hogy legyen meg bennünk az istenszeretet, a felebarát és önmagunk szeretete is. Az önmagunkhoz való szeretetviszony ugyanis alapja annak, hogy másokat szeressünk. A csak magának élő, önző ember nem önszerető, hanem éppen ellenkezőleg, öngyűlölő. A keresztény iskola küldetése, hogy megtanítsa a gyermeket a helyes önismeretre. A katolikus pedagógusnak Jézus nyomába lépve úgy kell beszélnie, mint a Mesternek: átütő, meggyőző erővel. S bár a társadalmon belül kisebbségben vagyunk, a katolikus tanárnak bátran vállalnia kell véleményét, hiszen időtálló, üdvösséghez vezető értékeket ad át a diákjaiknak, teljes személyiségüket neveli. Így szól tehát a zsinat legfőbb üzenete. A pannonhalmi főapát külön hangsúlyozta a párbeszéd és a tanúságtétel fontosságát. Nem szabad dühöngenünk amiatt, hogy a világ nem keresztény, soha nem is volt az. A mi küldetésünk, hogy kedvesen, empátiával szólítsuk meg a világot, a Jó Pásztor hangnemében. Várszegi püspök egy kínai közmondást idézett: "Sokan vannak, akik isznak a kútból, de kevesen, akik kutat ásnak." A katolikus pedagógus feladata, hogy olyan felnőtteket neveljen, akik nemcsak isznak a kútból, de ásni is hajlandók: a keresztségben megvilágosult embereket, akik fáklyaként világítanak a szilárd tartóoszlopra helyezett mécsesekben.

Etienne Verhack, a Katolikus Oktatás Európai Bizottságának (CEEC) főtitkára elmondta: huszonkét európai ország 38 940 iskolájában 2,7 millió diák tanul a katolikus egyház oktatási intézményeiben. A Belgiumból érkezett előadó bemutatta, milyen kihívások érik a katolikus, keresztény iskolát az egyre élesedő gazdasági verseny korában. Az egyik legfőbb feladat megtanítani a diákokat arra, hogyan boldoguljanak felnőttkorukban egy alapvetően neoliberális környezetben. A globalizáció a tömegfogyasztást állította a középpontba, szinte az élet minden területén a privatizációs szemlélet érvényesül, és ez elérte az oktatást is. Megjelent az élethosszig tartó tanulás elve, ám ez egyoldalúsághoz vezet: a technikai, természettudományi ismeretek mindenáron való favorizálását, míg a szellemi, lelki értékek növelésére alkalmas tárgyak elhanyagolását jelenti. A rendszeres továbbképzések a közhiedelemmel ellentétben nem teszik könnyebbé a különféle iskolákat, tanfolyamokat elvégző személyek elhelyezkedését. Az új jelszó ugyanis nem az, hogy a munkához mindenkinek joga van, hanem, hogy mindenki tegye magát alkalmassá a munkára. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy nem a tehetség érvényesül elsősorban, hanem az, aki jól el tudja adni magát, aki megfelelő kapcsolatrendszert tud teremteni maga számára.

A CEEC főtitkára figyelmeztetett: ilyen körülmények között különösen megnövekszik a katolikus oktatás szerepének jelentősége. A legfontosabb a teljes személyiség gondozása, a szellemi, lelki képzelőerő fejlesztése, az emberi méltóság felfedezése a Szentlélek erejével. Erősíteni kell a katolikus pedagógusok küldetéstudatát, hogy képesek legyenek átadni a krisztusi lelkiséget, hogy a diákok figyelmét a hit, a kultúra, a szellem forrásaira, a társadalmi igazságtalanságokra irányítsák, hogy ne csak magukkal, hanem másokkal is törődjenek, különösen szegényebb társaikat segítsék.

A konferencia második napján Spányi Antal püspök a pedagógiai hivatásról, mint Isten országának építésére szóló meghívásról fejtette ki gondolatait. Hangsúlyozta: a katolikus pedagógus meghívása arra szól, hogy belsőleg, minőségileg formálja át a gondjaira bízott diákot, hogy az felnőttkorában krisztusi emberré váljon.

Horváth Dori Tamás OSB, a pannonhalmi bencés gimnázium tanára, az ottani diákotthon igazgatója Szent Benedek regulája alapján tartott előadást a pedagógus személyiségének meghatározó szerepéről a nevelésben. Kiemelte: a katolikus nevelőnek minden gyermekben Krisztust kell látnia. Nevelni csak az tud igazán, akinek meggyőződésből fakadó véleménye van. A tanárnak nem kell a tökéletest játszania a gyermek előtt, hiszen mindnyájan úton lévő, kutató, kereső emberek vagyunk. Így a pedagógus nyugodtan vállalhatja saját bizonytalanságát, és kézenfogva a gyermeket, vele együtt keresheti a végső célt, vagyis Istent.

B.D.

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu