|
![]() |
||||||
![]() |
![]() |
![]() |
Megújulás és gyógyulás Országos Karizmatikus Találkozó Esztergomban Zsúfolásig megtelt az esztergomi bazilika október 19-én, szombaton a Magyar Katolikus Karizmatikus Megújulás imacsoportjainak XI. országos találkozóján. "Újuljatok meg Lélekben!" jelezte az oltár felirata is a világszerte ismert lelkiségi mozgalom jelmondatát. Külön öröm volt, hogy a rendezvényre - az eddigi profán helyszínek után - a magyar egyház legfőbb templomában kerülhetett sor, a szentmisét pedig Paskai László bíboros mutatta be. Mindvégig jelen volt Szabó Tamás püspök is, aki maga is a karizmatikus megújulás tagja és egyben a lelkiségi mozgalmak püspökkari referense. Elmondta, hogy a megújuláshoz, amely a világban éppen harmincöt éve indult, s kezdetei hazánkban a hetvenes évekre nyúlnak vissza, országosan körülbelül négy-ötezer keresztény tartozik, papok és hívek egyaránt, akiknek többsége vidéki. Legismertebbek a Nyolc Boldogság, az Emmausz, az Emmánuel, az Új Jeruzsálem, a Hétláng és a Szociális Testvérek Társulata, akiken kívül még vagy százötven közösség küldte el képviselőit Esztergomba. Szabó püspök személyes tapasztalatból is tudja, hogy - bár legfontosabb jellemzőjük az egyházhoz való hűség -, mégis sokáig tartott, amíg a mozgalmat a kezdeti óvatosság után a hivatalos egyház is igazán befogadta, azonban a mai program és a helyszín igazán beszédes tanúságtétele a kisközösségek és a "nagyegyház" egymásra találásának. Ha a mozgalom minden tagja eljött volna, bizony még a főszékesegyház is kicsi lett volna, ezért most a közösségek legelkötelezettebb tagjait hívták meg: olyanokat, akik már rendelkeznek a megújulás és a gyógyulás belső tapasztalataival. E két fő gondolatról beszélt ugyanis az igen tartalmasan összeállított nap hét előadója, a maguk sajátos szemszögéből világítva rá, hogy koncentrikus körökben milyen megújulásra és gyógyulásra várnak létünk különféle dimenziói: a személyes, a közösségi és a társadalmi életünk. Kovács Gábor atya nyitó gondolatai a megújulás teológiai hátteréről szóltak, amelyet Horváth András csillagászés Lothringer Éva szociális testvér előadásai követtek a férfi és női identitásról. Az igazi hadszíntér ma nem a fizikai, hanem a szellemi világban van, az e téren való védelemnyújtás korunk férfiemberének egyik új kihívása - mondta az első előadó. Nem akkor vagy igazi nő, ha harmincévesen még rád megy a gimnazista farmerod, hanem ha az emberek úgy köszönnek el tőled, hogy növekedett bennük az élet - fűzte hozzá Éva testvér. Házasságuk példáján keresztül életközeli módon szólt a megújulás hétköznapi lépéseiről Gorove László és felesége, akik elmondták: fáradságos és hosszú út volt számukra megtanulni, mit jelent az elengedés, a ragaszkodás, a beszélgetni tudás és a megbocsátás a mindennapokban, ám hogy jó úton járnak, arra bizonyíték, hogy megérték házasságuk 7777-dik napját, amely éppen ez a mai nap... A közönség őszinte tapssal viszonozta gondolataikat és szavaik derűjét. Hardi Titusz bencés szerzetes a megújult közösségek ismertetőjegyeit és feladatköreit vette sorra, a délutáni záró előadásban pedig Tomka Miklós szociológus szakszerű elemzésben mutatott rá a megújulás társadalmi felelősségére. Kiemelte: a társadalom nemcsak a bűn, hanem küldetésünk szent helye is, amely nincsen készen, s ahol Isten velünk van. Az "idők jele" most az, hogy a keresztények teremtsenek befogadó közösségeket, őrizzék öntudatukat, legyenek párbeszéd- és reagálóképesek, rugalmasak, merjenek dönteni. Hitünkről ugyanis ma csak közösségi háttérrel lehet hitelesen tanúságot tenni. Ezt a gondolatot fűzte tovább Szabó Tamás püspök is az esti mise homíliájában: "A megújuláshoz tartozók megtapasztalták, hogy - Sartre mondásával ellentétben - a másik ember nem a pokol, hanem az üdvösség útja, ha nem hagyjuk magára". A találkozó - hála a Madocsai Bea vezette gondos szervezésnek és előkészítésnek - formájában is igazi ünnep volt, ahol nemcsak maguk a résztvevők, hanem a gitáros énekek szép dallamait hallva a bazilikába éppen csak betérők is érezhették: ami itt hangzik, az nyugtat és örömre gyújt, eszünkbe juttatja a jót, és elvezet az egyházhoz. Itt az ünnep csak alkalom, a hangszer csak eszköz volt, valójában a Lélek szólt a lélekhez. Késmárki Zsolt
|
![]() |
![]() |
|
![]() |
Új Ember:hetilap@ujember.hu
|