A diófa orgonája

"Szellőtől zendül a diófa orgonája" - vallja ezt az Istentől kapott üzenetet Jékely Zoltán, a költő. Megragadó és plasztikus lírai mondat: bennem közvetlenül él, hiszen idős esztendeim egyharmadát diófáim lombozata alatt töltöm. E lombok között szüremlik be Isten kék egének pazar látványa, s itt hallom azt a bizonyos Jékely-féle orgonaszót, a diófák léleknek szóló muzsikáját.

A mai ember rohanó életvitelében ritkán ad időt és lehetőséget önmagának az elmélkedésre. A diófák alatt ülő s a természet szépségeit magába szívó lény azonban többször eljut abba a kívánt állapotba, hogy elmélkedjen, hogy számvetést készítsen életéről, önmagáról és a még hátralévő időszakról, amelyet a Gondviselés kimért számára. Ha őszinték vagyunk - s itt a diófák természetes közegében önkéntelenül is azzá válunk - számos negatív jelet, mulasztást regisztrálunk önmagunk korábbi életében, messze hagyott múltunkban.

Rádöbbenünk hibáinkra, egyes tetteink, mondataink helytelenségére, és ez az önmagunk hiteles "lelki átvilágítása" sok tekintetben erőt ad a lét elkövetkező szakaszának megjavítására, helyes irányba terelésére. Még nem késő...

Diófák orgonája: sokat köszönhetek annak, hogy hallhatlak. Élénkzöld lombjaitok alatt talán sikerül közelebb kerülnöm ahhoz a transzcendentális Célhoz, amely ott mosolyog felém tündöklő kékségével, a diólevelek susogása közepette.

szeghalmi

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu