Lelki ismeret

Jó ember, rossz ember

Gyakran eltűnődöm: mintha régebben jobb lett volna. Nyilván ebben benne van az öregkor megszépítő emlékezete, s az ember nagy adománya, a felejteni tudás. De ha jobb nem is volt, talán egyszerűbb. Könnyebb volt ítéletet alkotni a világ dolgairól, könnyebb volt világosan látni a különbséget jó és rossz között. Valahogyan a történelmi emlékezet is így működött: a háborúk is jók és rosszak között zajlottak, és persze "mi" általában jók voltunk, és a jó oldalon küzdöttünk, forradalmainkban és szabadságharcainkban. Kis nemzet lévén, állandó szorításban élve talán könnyebb is volt ennek a szerepnek a vállalása, Muhi, Mohács, Világos, Trianon tragédiájának elviselése. De mintha tényleg jobbak lettek volna az emberek is, szentek, próféták, hősök, vértanúk, hatalmas gondolkodók, írók, művészek, zeneszerzők - most pedig mintha vaktában neveznének ki ezt-azt "nagynak", de arról, hogy valaki jó ember, említés sem esik A pénzalapú társadalom magányosságra és önzésre ítéli az amúgy jó szándékú embereket is. Hogy példát is mondjak: postánkon, élelmiszerboltunkban gyakran megfigyelem azokat a fiatalembereket, akik biztonsági őrként keresik kenyerüket. Végtelenül unatkoznak, rejtvényt fejtenek, mobiltelefonálnak, maguk is tudják, esélyük sem lenne komolyabb támadás esetén. Ahogyan a szocializmus idején, most is ezer számra lődörögnek a felesleges emberek, kapukon belül és kívül: a kapitalizmus éppúgy képtelen biztosítani az értelmes és hasznos munkát, mint boldogtalan emlékű elődje. Régebben még vallási és erkölcsi alapon is komolyan vette az emberek többsége az intelmet: "légy jó mindhalálig".

Azóta valami elromlott Magyarországon s a nagyvilágban, talán a televíziós-videós korszakhoz köthető ez az elkeserítő s véglegesnek tetsző elembertelenedés, értékvesztés, a liberalizmus libertinizmusba és libertariánizmusba való átcsapása, mely a "másságot" immár nemcsak eltűri, de helyesli, sőt, jutalmazza is, egyenjogúnak és egyenértékűnek tüntetve fel azt, ami szánandó hiányosság, fogyatékosság. Immár nemzedékek sora nő fel anélkül, hogy világosan megkülönböztetnék számára gyermek- és ifjúkorban a társadalmi jót az elvetendő rossztól, s a jogállamot ismerik csak, az erkölcsi államot nem, a demokrácia többségi elvéről pedig azt, hogy ha egy közösségben az ostobák és gonoszak kerülnek létszámfölénybe, akkor jogukban áll a többieket is bűnre vezetni.

Halottak napja közeleg, milliószámra gyúlnak mécsesek a keresztény világ temetőiben, az elmúlás gyászában és a feltámadás reményében. Amíg ezek a kis jelzőfények évről évre kigyulladnak, talán nincsen akkora baj, mint gondolnánk szürke és nyomorúságos hétköznapjainkban, mert a túlvilágra már elérkezett halottaink, szeretteink, jók és rosszak, ártatlanok és bűnösök üzennek ezekkel a pislákoló fényekkel: mi már jól vagyunk, legyetek jók, hiszen oly rövid a földi élet, hamar elmúlik az egész, hamarabb, mint hinnétek.

* * *

Adj, Uram, tiszta elmét és jó lelkiismeretet mindenkinek, hogy szabadon és tétovázás nélkül választhassanak a jó és a rossz között, s könyörtelenül büntesd meg azokat, akik megpróbálják összemosni a fehéret a feketével, a jót a rosszal, mert ők kegyetlenebbek a rablógyilkosoknál - ők a lélek gyilkosai, legyenek bár politikusok, művészek, újságírók vagy akár orvosok, a Sátán szövetségesei, ha nem tesznek különbséget jó és rossz között.

Szentmihályi Szabó Péter

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu