Lemezajánló

Requiem aeternam...

"Requiem aeternam dona eis Domine: Adj, Uram, örök nyugodalmat nekik..." Ilyenkor, október végén, november elején benépesülnek sírkertjeink. Végső nyughelyükön pihenő szeretteinket keressük fel, el nem fogadván a megváltoztathatatlant - földi útjuk véget ért -, de hittel kérvén az Irgalmas Bírót, adjon számukra örök lakhelyet a mennyben. A szívet mardosó friss gyász égető fájdalma és a végső nyugalomban meglelhető örökkévalóság hangulata egyaránt érzékelhető temetőinkben. Szeretteinkre való emlékezést megkönnyítendő: Mozart, Cherubini és Verdi Requiemjének dallamait hívjuk segítségül.

Wolfgang Amadeus Mozartot (1756-1791), aki az idő tájt már súlyos beteg volt, a A varázsfuvola komponálása idején egy titokzatos ismeretlen gyászmise megírására kérte fel. Megrendelője sürgetésére a harminchat éves komponistának - a hagyomány szerint - az az érzése támadt, mintha saját gyászmiséjét írná. Úgy is történt. A művet a hűséges tanítvány, Franz Xaver Süssmayr fejezte be. Mozart számos egyházi kompozíciót írt, gyászzenéjében a latin szöveget színpad nélküli drámaként fogta fel, következetesen ragaszkodott a liturgikus előírásokhoz. Az utolsó ítélet döbbenetes ábrázolása és a túlvilági boldogság megjelenítése egyaránt mestermű. Az 1972-ben rögzített felvételen Daniel Barenboim vezényli neves szólisták közreműködésével az Angol Kamarazenekart.

Luigi Cherubini (1760-1842) olasz zeneszerző két Requiemet is írt. A vegyes karra és zenekarra komponált c-moll Requiem 1816-ban keletkezett. Tömörsége és egyszerű előadói apparátusa miatt a mű még a múlt század első időszakában is keresett alkotása volt gyászünnepségeknek, hangversenyprogramoknak. Cherubini művében izzó drámaisággal elevenedik meg a Dies irae tétel, míg az olasz komponista - szakítva a hagyományokkal - önálló tételben szólaltatja meg a gyászmise beszentelési részének könyörgését. Gyönyörű zene, kiváló előadókkal. A Naxos cég gondozásában megjelent albumon a Svájci Olasz Rádió Ének- és Zenekara Diego Fasolis ihletett zenei irányításával kiváló teljesítményt nyújt.

Giuseppe Verdi (1813-1901), az itáliai "operakirály" monumentális gyászoratóriuma 1874. május 22-én csendült fel először a szerző vezényletével a milánói San Marco-székesegyházban. A hatalmas sikernek gyorsan híre kelt. Verdi a premier előadói apparátusával Európa-szerte bemutatta kompozícióját. Szó volt egy pesti előadásról is, ám a mester zsúfolt programja miatt a terv meghiúsult, és a Nemzeti Színház együttese Erkel Sándor vezényletével adta elő a művet. Verdi gyászoratóriumát szerte a világon a legnagyobbak szólaltatják meg. A zenekar hátborzongató dübörgése és a kórus félelmetes kitörései elgondolkodtatják a lelkiismerete miatt gyötrődő embert, aki már-már szembesül a Harag Napja várható borzalmaival, hatásától egy ideig nem is tud szabadulni, ám a bűnök felismerése után a közismert Ingemisco tenorária reményt sugárzó dallamai és a Sanctus kórustétel Isten hatalmasságát dicsérő, életigenlő szárnyalása meghozza a belső megnyugvást. S bár a zárótételek komor hangulata a haláltól és a végső ítélettől rettegő ember félelmét állítja elénk: Ments meg engem, Uram, az örök haláltól..., a Sanctus tétel visszhangzó felszabadultsága reménnyel és hittel tölti el. Az 1870-ben rögzített felvételen világnagyságok énekelnek, Sir John Barbilolli vezényletével. Verdi és Mozart Requiemje közös albumban jelent meg, az EMI gondozásában.

Spangel Péter

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu