ÉLET ÉS LITURGIA

Az igehirdetés az életünkben

Napjaink tapasztalata, de tudjuk is, hogy minden korban vannak olyan szónokok, akiknek szentbeszédeire tömegesen mennek az érdeklődők. Indokaikat is megfogalmazzák, amelyek nagyon különbözőek. Van, akit a beszéd lendülete, mást a tartalma, vagy éppen a megfogalmazás ragad magával. Nyugodtan mondhatjuk, hogy a szónoklás művészet is, de nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a homília, az igehirdetés nemcsak emberi alkotás, hanem szerepe van a kegyelemnek is.

Ha Jézus életében a hallgatók viselkedését nézzük, látjuk, hogy milyen sokféle hatást vált ki. Ámulatba ejti hallgatóit, csodálkoznak bölcsességén, haragra gerjednek és kiűzik stb. Az első pünkösdkor az apostolok is a Szentlélektől áthatva hirdetik a feltámadt Krisztust, és azon a napon több ezren keresztelkednek meg. Az ősegyház életéből érdemes felidézni István diakónus történetét, aki kiváló szónoki adottságokkal rendelkezett mind a beszéd előadását, mind tartalmát tekintve. A nemzetek apostola is kiváló szónok volt, hiszen az Apostolok Cselekedeteiben olvashatunk remek szónoki fogásairól, hasonlatairól, fordulatos igehirdetéséről.

E néhány példából következtetéseket vonhatunk le. Valamennyien egy üzenetet mondtak el, hirdettek. Jézus tanítja az Örömhírt, azt cselekszi, amiért jött. A többiek az Úr megbízásából cselekedtek, a küldetésüket teljesítették. Céljuk, hogy a hallgatóik szívéhez eljusson az üzenet. A kortársaikhoz szólnak, ezért számukra érthető módon fogalmaznak, magyaráznak.

De ugyanakkor ez tanúságtétel is. Nemcsak érdektelenül teljesítenek egy küldetést, hanem mögötte van az ő meggyőződésük. Ezért volt és van ma is átütő sikere az igehirdetésnek még akkor is, ha nem minden igehirdető Szent Pálként hirdeti az igét. Bár a közösségben hangzik el az igehirdetés, mindenki hallja, de nem mindenkire egyforma a hatása. A magvető példabeszéde jól mutatja az eredményességet. A hallgatók lelkének talaja nagyon sokféle. Míg az egyik számára akár egy új életet indíthat el, addig a másik számára nem sok gondolatot ébreszt.

Mi a célja az igehirdetésnek? Elsősorban a tanítás. Meg kell nyitni a hallgatók előtt a Szentírás és a keresztény hagyomány kincsesházát. Ezért gondoskodik az egyház arról, hogy papjai, szerzetesei jó kiképzésben részesüljenek. Ugyanis a Biblia könyvei más és más korban íródtak. A kinyilatkoztatás üzenetét a szerző saját korának megfelelően fogalmazta meg, ez csak úgy érthető, ha korszerű magyarázatot hallanak hozzá a hívek.

A tanítás akkor lesz igehirdetés, ha a hit útján vezeti a hallgatókat. Ezt segíti elő, hogy a liturgikus ünneplés - szentmise, szentségek kiszolgáltatása - keretében történik az igehirdetés. A felszentelt igehirdetőt, de a hallgatókat is emlékezteti, hogy amikor a hit útján járnak, akkor éppen a liturgia biztosítja a méltó keresztény élethez szükséges kegyelmi erőforrást. Ezért van nagy különbség a liturgia keretében vagy az azon kívüli tanítás között.

A liturgia keretében történő igehirdetés buzdítás is. Amikor a Szentírás könyveiből hallunk részleteket a liturgiában, számunkra ez találkozás az Isten igéjével, amely szinte az életünkbe való belépés által "megtestesül" bennünk. Szent Jakab figyelmeztet: A tanítást váltsátok tettekre, ne csak hallgassátok, mert különben magatokat csaljátok meg(1,22). Szent Pál pedig feladatul adja: mi is az élet újdonságában járjunk (Róm 6,4).

Szent Ágoston hármas célt fogalmaz meg az igehirdetővel szemben: tanítson, érintse meg a hallgató lelkét, és tudjon gyönyörködtetni. Mi, hallgatók pedig szívesen fogadjuk, nyissuk ki a lelkünket, és mindig vegyük észre annak szépségét is!

Verbényi István

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu