|
![]() |
||||||
![]() |
![]() |
![]() |
A Szentszék és Magyarország Szent István óta állandó kapcsolat volt a Szentszék és Magyarország vezetői között. Nemcsak a koronáért jártak magyar követek Rómában, hanem 1009-ben római követ jelenlétében alapították a pécsi püspökséget. Ettől kezdve a Szentszék és hazánk vezetői között a kapcsolat állandósult, egészen a mohácsi vészig. Természetesen ez az időszak nem azt jelentette, hogy követségek létesültek, hiszen állandó követségeket a Szentszék csak 1500-ban küldött, mégpedig elsőként a Velencei Köztársaságba. Madrid, Párizs, Bécs után Budára, II. Lajoshoz is küldött követeket a Szentszék. Ismeretes Borgio személye, aki egészen a mohácsi vészig tartózkodott hazánkban, majd a király halála után Mária királynét Bécsbe kísérve tért vissza Rómába. Később III. Pál pápa vissza akarta küldeni követnek Szapolyai Jánoshoz, de ez akkor nehézségekbe ütközött, mivel akkor már érvénybe lépett Ferdinánd megválasztása, ő pedig a pápai követnek nem adott engedélyt arra, hogy országán keresztül Magyarországra juthasson. Végül Rogerio személyében olyan követet küldött a pápa, akinek missziója mind a két királyhoz szólt. János király 1540-ben bekövetkezett halála ezt a diplomáciai kettősséget megszakította, és ettől kezdve csak a Ferdinándhoz küldött követek és az általa a Vatikánba küldött diplomaták képviselték a magyar ügyeket. Pázmány Péter 1627-ben ugyan fölvetette azt a lehetőséget, hogy Magyarországnak legyen önálló képviselete a Szentszéknél, de nem járt sikerrel. Az 1867-es kiegyezéskor fölvetődött, hogy a közös külügyek keretében úgy kellene képviselni az Osztrák-Magyar Monarchiát, hogy a magyar érdekek is megjelenjenek. Ezt annak idején úgy oldották meg, hogy olykor egy-egy magyar nevű grófot neveztek ki szentszéki követnek, aki egyúttal az osztrákokat is képviselte. De az osztrák-magyar szentszéki követségnél magyar tisztviselő nem volt. 1911-ben kinevezték Csiszarik János kassai egyházmegyés papot az osztrák-magyar követség szentszéki követségéhez kánonjogi tanácsosnak. Ettől kezdve egészen 1918-ig, a Monarchia fölbomlásáig az osztrák mellett egy magyar kánonjogi tanácsos is működött. 1918-ban a Károlyi-kormány kezdeményezte a Szentszékkel kialakítandó diplomáciai kapcsolatot. Bécsben létesült az első képviselet Haller Ferenc vezetésével. 1919 februárjában meghalt Csáky Károly váci püspök, és a magyar kormány élni akart a püspökkinevezéshez való jogával, ezért Sarmann Oszkárt elküldte Rómába, hogy próbálja meg érvényesíteni azt a jogot, amely az előző magyar királyokat megillette. Gaspari bíboros azt felelte, hogy amíg nincsen békeszerződés Magyarországgal, addig ezt nem tudják teljesíteni, de amint meglesz, minden bizonnyal létesítenek követséget. Sarmann tolmácsolta a kormánynak az üzenetet, csakhogy akkor márciusban a szociáldemokrata képviselők nem tartották időszerűnek, hogy a Szentszékkel felvegyük a kapcsolatot. A kommunista uralom, a proletárdiktatúra után a kérdés újra fölmerült. József főherceg lett a régens, és megbízta Friedrich Istvánt, hogy alakítson kormányt. Friedrichéknek legelső intézkedésük az volt, hogy a Szentszékkel fölvegyék a kapcsolatot. 1920 elején a Szentszék erre hajlandónak mutatkozott. A külügyminiszter, Somsich József lemondott posztjáról, hogy mint diplomata menjen ki Rómába, az első magyar szentszéki követnek. Tehát 1920-tól a Szentszéknek állandó jellegű kapcsolata volt hazánkkal 1945-ig. A II. világháború után a megszálló szovjet hadsereg kiutasította az akkori nunciust, Angelo Rotta érseket, és azóta a legutóbbi évekig nem volt diplomáciai kapcsolat a Vatikán és Magyarország között. Ezeknek az újrafelvételét a Németh-kormány kezdeményezte még 1989-ben, majd 1990-ben aláírták a megegyezést a Vatikán és a magyar állam között, de már csak az Antall-kormány idején tudtunk nagykövetet küldeni Rómába a Szentszék mellé. Az új nagykövet bemutatkozásának rendjét szigorú protokoll szabja meg. Két héttel a megbízólevél átadása előtt előre be kell adnia beszédének írott változatát, amelyre a pápa szintén írásban válaszol. Ezeket a szövegeket a L´Osservatore Romano is publikálja. A ceremónia úgy történik, hogy a pápai udvarból több úgynevezett nemes ember jön a nagykövetségre, hogy a nagykövetet és feleségét elkísérje a Vatikánba. A pápa fogadja a diplomatát, aki rövid beszélgetés keretében mutatkozik be a Szentatyának. Amikor ez a beszélgetés befejeződött, akkor a Szentatya kikíséri a nagykövetet, és találkozik annak családjával. A nyugati államok gyakorlatában a már bizonyos életkort elért és nagy tapasztalatokat szerzett diplomatákat küldik a Szentszékhez, amely bár parányi állam, erkölcsi szempontból mégis az egész világot átfogó nagyhatalomnak tekinthető. Borovi József
|
![]() |
![]() |
|
![]() |
Új Ember:hetilap@ujember.hu
|