Emeljük tekintetünket Krisztusra...

Ami a legfontosabb a harmadik évezred egyháza számára

Az ezredfordulón több neves teológust és egyházi személyt megkérdeztek arról, hogy szerintük a III. évezred kezdetén melyik az a legfontosabb kihívás, amely az egyház előtt áll.

Karl-Josef Rauber érsek, magyarországi és moldáviai apostoli nuncius

Napjainkban jelentős változások korát éljük. Ez sokakat nyugtalansággal tölt el. Az emberek szeretnének biztosat tudni a jövőről, ezért a tudományokhoz fordulnak kérdéseikkel. Ugyanakkor jól ismerik a technikai fejlődés veszélyeit, és ezért bizalmatlanok. A jövő józan mérlegelése helyett, a jövőt alakító tényezőkkel való együttműködés helyett titokzatos, rejtett értelmű spirituális erőkkel lépnek érintkezésbe.

Az új vallások megjelenése és a fundamentalista vallásosság előretörése a bizonytalanságnak jele: az emberek nem érzik magukat biztonságban, mert nem lelik életük értelmét. Számunkra, keresztények számára az élet értelme Jézus Krisztus. Ő a mi jövendőnk. Szent Pál így ír erről: "Krisztus bennetek a megdicsőülés reménye!" (Kol 1,27). Ennek a mondatnak fényében tárul fel előttünk a zsidókhoz írt levélben található meghívás igazi értelme: "... fussuk meg kitartással az előttünk levő pályát. Emeljük tekintetünket a hit szerzőjére és bevégzőjére, Jézusra..." (Zsid 12,1-2). Krisztusra tekintünk, ő nem megy el érzéketlenül a kicsinyek, a szegények, a szenvedők mellett. Szegénnyé lett, hogy egy lehessen közülünk. Nem hagy egyedül nyomorúságunkban, hanem magára veszi terheinket. Nem hagyja magára a világot, hanem szenvedésével és halálával elveszi a világ bűnét. Ha a nyomába lépünk, megtapasztaljuk, hogy mit jelent embernek lenni: szabadságot, boldogságot és gazdagságot, amit a világ semmilyen kincse sem tud pótolni.

Isten maga a szeretet, és ez a szeretet Jézus Krisztusban lépett közel hozzánk. Benne és általa részesülünk Isten életében, hogy egykor majd részünk legyen dicsőségében is. Jézus Krisztusba vetett hitünk, reá emelt tekintetünk természetesen nagymértékben alakítja közösségünk, az egyház arculatát.

Szeretném felidézni, amit a szentévi nagy jubileumi esztendő hirdetett az egyházról és rólunk, keresztényekről: minden egyházi küldetés és szolgálat forrása Jézus Krisztus. A küldetés az ő lelkének adománya. Amikor a szolgálat új formáit keressük, gondoljunk arra, hogy általuk mutatkozik meg a világ előtt Jézus Krisztus megváltói műve. A XXI. században pontosan az lesz az egyház feladata - még akkor is, ha szervezetében, felépítésében túlságosan tekintélyelvű -, hogy ezt az igazságot hitelesen és korszerűen mutassa fel a világ számára. Ha a szolgálattevő alázatosan vállalja küldetését, Jézus lelkének a szellemében, az egy hitet valló testvérek közösségében, ha kész a párbeszédre, a kölcsönös bizalomra és együttműködésre, akkor keresztény testvérei elfogadják és tisztelik felelősségteljes munkáját, amely a szentmise bemutatásán, a hit hirdetésén, a szentségek kiszolgáltatásán és a keresztény közösség életének szervezésén alapszik.

Végül is az egyház, mint Isten népe és titokzatos módon Krisztus teste, mint Ecclesia semper reformanda, a maga pasztorális gyakorlatában egyre inkább a tudatára ébred, hogy követnie kell a meghívást, be kell lépnie Isten megváltói szeretetének teljességébe, amely Jézus Krisztusban mutatkozik meg. Tisztelnie kell az üdvösséghez vezető különböző utakat, azokat, melyek már a történelem részei, és azokat is, amelyek személyes döntés eredményei. Mint az üdvösség egyetemes szentsége, ezeket az utakat Krisztus lelkének szeretetében gyűjti össze. Ám semmiképpen nem lehet célja, hogy a különböző elképzeléseket és megoldásokat egyetlen úttá kovácsolja.

(A cikket a Les défis de L´Eglise au XXI-e siecle című kötetből vettük át.

Fordította: Havas István SchP)

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu