|
![]() |
||||||
![]() |
![]() |
![]() |
Fenyegető számok A müncheni jezsuita folyóirat, a Stimmen der Zeit főszerkesztője, P. Martin Maier írja az idei első számban, hogy a szeptember 11-i terrorcselekmények sok tekintetben mai világrendünk "mené tekél"-jeként foghatók fel. (Dániel próféta könyvében olvasható /5,25/ a Baltazár babiloni király lakomája közben a palota falán megjelenő fenyegető szöveg, mely birodalmának pusztulását jövendölte meg, ami be is következett.) II. János Pál pápa, a Püspöki Szinódus őszi ülése, Johannes Rau német államelnök és sokan mások is figyelmeztettek arra, hogy "a szegénység és kizsákmányolás, nyomor és jogtalanság" a terrorizmus táptalaja. Az ENSZ fejlesztési programjainak beszámoló adataiból kiviláglik, hogy - ha sokkal lassabban is, mint azt az államfők 1996-ban eltervezték - csökken ugyan az éhezők száma, de manapság is kereken 815 millió ember szenved krónikus alultápláltságtól. Naponta 30 ezer ember hal éhen, közülük 20 ezer gyermek. Josef Schmidbauer ENSZ-szakértő Christ in der Gegenwart-ban olvasható adatai szerint a 90-es években az elmaradt országokon belül az éhezők száma 37-ről 17 százalékra csökkent. Csak Észak-Koreában, Burundiban, Tanzániában, Kubában, Venezuelában, Mongóliában, Irakban és Kongóban nőtt az éhezők száma. Ám ha a világ lakosságának jövedelemkülönbségeit nézzük, a kép ennél szomorúbb. 1960-ban a világ lakosságának leggazdagabb ötödének és legszegényebb ötödének aránya még csak 30:1 volt, ma már 74:1. Akárhogy számolunk, korunknak még mindig legnagyobb botránya az éhség, az éhező emberek és gyerekek nagy száma. 1,2 milliárd ember napi egy dollárnál kevesebből él. Modern egyházi szóhasználat szerint a "bűn struktúrái" teszik ezt. De vajon mikor indulnak be a terrorizmus ellen a világgazdaság hosszú távra hatékony "válaszcsapásai"? R.P.
|
![]() |
![]() |
|
![]() |
Új Ember:hetilap@ujember.hu
|