A közösség otthona és iskolája

Lelkipásztori napok Esztergomban

Mintegy háromszáznegyvenen - száz pap, valamint az ő férfi és női munkatársaik - vettek részt a hagyományosan január végén tartott eseményen.

Csupa elégedetlen ember. Olyan lelkipásztorok, szerzetesek és szerzetesnők, hitoktatók és lelkipásztori munkatársak, akik elsősorban önmagukkal, a saját munkájukkal, annak eredményességével nincsenek megelégedve. Olyan emberek, akik elégedetlensége magától értetődően építő jellegű. Ezt a mostani találkozójuk mottója is nyilvánvalóvá teszi - "életszentség és lelkipásztori tervezés". Ők tehát nemcsak tudják és vallják: az egyház megújítását és tökéletesítését mindannyiunknak önmagunkon kell kezdenünk.

A harmadik évezred kezdetén újfajta lelkipásztorkodás szükségességéről írt "Novo millennio ineunte" kezdetű apostoli levelében II. János Pál pápa. Ez arra is utal: lelkipásztorkodásunkat a múltbeli tapasztalatok erősebben befolyásolják, mint a ma követelményei, az emberek igazi igényei.

Neves személyiségek (Bosák Nándor püspök, Blanckenstein Miklós, Nobilis Márió, Varga László, Gáspár István) izgalmas előadásai, lelkiségi mozgalmak képviselőinek tanúságtételei mellett a kiscsoportos beszélgetéseken és a spontán társalgás révén olyan lelkipásztori tapasztalatcserékre kerül sor, amelyek a fiatal hitoktatónak és a tapasztalt idős plébánosnak egyaránt segítségére lehetnek. Itt képet kaphat a résztvevő arról, hol tart ma a magyar lelkipásztorkodás.

A lelkipásztori napok rendezvénye nem egyszeri konferencia, hanem immár évtizedes folyamatos együttgondolkodás. A résztvevők közel fele évről évre itt van. A létszám ugyanakkor bővül, az érdeklődés növekedése jelzi, hogy mind többen ismerik fel a megújulás szükségességét, és azt, hogy ezt nem másoktól kell várni, hanem mások tapasztalatait felhasználva magunknak is tennünk kell érte.

- Vakon, egyedül keresgélni nem érdemes, de céltudatosan építkezni lehet, sőt muszáj - mondja Jávorka Lajos kecskeméti plébános, a lelkipásztori napok egyik szervezője. - Az együttlét mottójában megjelölt lelkipásztori tervezés természetesen nem azt akarja jelenteni, hogy kész recepttel, használati utasításokkal mennek innen haza a résztvevők. A megújulás elképzelhetetlen az ember, a lelkipásztor megújulása nélkül.

Több beszámolóban elhangzott: néhány éve hallottam itt egy jónak látszó ötletet. Otthon kipróbáltam: ha nem is pontosan úgy, de bevált. A 2000 lelkes Nyírcsaholy plébánosa, Bodnár Imre például arról beszélt, hogy az ő plébániáján hat-hét - régi és újabb keletű - lelkiségi mozgalom működik. A kis, vidéki település hívei tehát megfelelő ösztönzéssel és útmutatással készek és képesek az elkötelezett keresztény életre, éppúgy igénylik ennek lehetőségeit, mint bárki más.

A lelkipásztori napok szervezői próbálnak szinkronban lenni a világegyházzal. A magyar egyház olyan fóruma ez, amelyen sorra előkerülnek a lelkipásztori kérdésekkel foglalkozó pápai megnyilatkozások. A lelkipásztori terv készítését sürgető pápai felhívást is a lényegénél igyekeztek megragadni: vagyis hogy csak az életszentségre törekedve lehetséges ez. Az életszentségre ma nem lehet magányosan törekedni, az egész egyházért és az egyházban kell szentté lennünk. Az egyház megújulásán csakis az Istenhez való személyes megtérés és a közösségnek való elköteleződés révén dolgozhatunk hitelesen és eredményesen.

Az életszentség körül folyt a beszélgetés: ami előfeltétele, célja és tartalma is a lelkipásztori tervezésnek. Magyarországon a legtöbb egyházmegyében szinódusokat tartottak az elmúlt években: mindenütt megfogalmazódtak lelkipásztori tervek. Itt most az alapelveket igyekeztek hangsúlyozni.

Ezen a négy napon főként falusi lelkipásztorok és munkatársaik tapasztalatai kaptak fórumot, amelyekből az látszik: a népegyház mint olyan megszűnt, ha nem tudjuk személyesen megszólítani és így közösségbe kapcsolni az embereket, akkor "szétszéled a nyáj".

A lelkipásztori terv két legfontosabb pontjaként fogalmazódott meg: a személyes megtérés, Isten felé fordulás, és megkeresni azokat az embereket, akik társak lehetnek ebben. Erről hallhattunk bátorító, reményt keltő tapasztalatokat.

Adódik a kérdés: hogyan gyűrűznek tovább azok a gondolatok, amelyek itt elhangzanak? A résztvevők körülbelül száz plébániáról érkeztek: száz plébánián tehát bizonyosan foglalkoznak ezekkel a gondolatokkal, a papok és világi munkatársak kollégáik körében is szóba kerülnek majd.

"Alulról jövő kezdeményezéseknek" is nevezhetnénk az itt elhangzottakat. Ne feledjük azonban, hogy a felvetődő ötletek, javaslatok nagy részét már kipróbálták azon a tájon, ahol a nálunk tapasztalható problémák (az elvallástalanodás, az egyháztól való elfordulás stb.) már évtizedekkel korábban jelentkeztek. Nem a jól működő lelkipásztori gyakorlat helyett keresnek új megoldásokat a jelenlévők, hanem a nem működők helyett. Zsinati lelkülettel: felelősséggel és egyháziasan - azaz kollegiálisan és az egyházi tekintélyt tiszteletben tartva. A pápa sürgető útmutatását követve igyekeznek "a közösség otthonává és iskolájává tenni az egyházat".

Az egyházi vezetés is elismeréssel tekint erre az útkeresésre: az idén is Paskai László bíboros nyitotta meg, és Karl-Josef Rauber érsek, apostoli nuncius zárta be a rendezvényt, az előadást is tartó Bosák Nándor nyíregyházi püspök mellett több főpásztor is részt vett a lelkipásztori napokon. S hogy jó nyomon járnak a keresők, azt igazolja: évekkel ezelőtt beszéltek már a katekumenátusról - s a püspöki kar azóta el is rendelte annak bevezetését.

k.t.

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu