|
![]() |
||||||
![]() |
![]() |
![]() |
"A szenvedés mindig az élet része marad..." Betegek világnapja - február 11. Immár tizedik alkalommal tartja a betegek világnapját az egyház február 11-én, a Lourdes-i Szűzanya ünnepén. A megemlékezés központi helye most a dél-indiai Vailankanny Mária-szentélye, melyet "Kelet Lourdes-jának" neveznek. II. János Pál pápa ebből az alkalomból az idén is üzenettel fordult a betegekhez, a szenvedőkhöz és az őket ápolókhoz, gyógyítókhoz - vagyis minden emberhez. A 2001. augusztus 6-án kelt üzenetet az alábbiakban ismertetjük.
Vailankanny kegyhelyet évente milliók keresik fel a Bengáli-öböl partján, nemcsak keresztény zarándokok, hanem más vallásúak, főleg hinduk. Így a különböző vallási közösségekhez tartozó emberek találkozási pontja. A betegekért való ima ennek a napnak első programpontja. Így fejezzük ki szolidaritásunkat szenvedő embertársainkkal. Ezt követően komoly lelki, teológiai megfontolások következnek a pápai üzenetben a napról napra, különösen a katasztrófák révén sokasodó emberi szenvedésről, annak keresztény értelmezéséről. Ebben az évben e megfontolások mottója Jézus szava: "Azért jöttem, hogy életük legyen, és bőségben legyen." Az élet védelme a fogantatásától a természetes haláláig mindnyájunk kötelessége. Bármennyire fejlődik is az orvostudomány, a szenvedés mindig az emberi élet része marad. Ezért a vallások mindig keresték a választ a kérdésre: van-e értelme a szenvedésnek? Mi az értelme a szenvedésnek? A végső választ Isten Jézus Krisztus keresztjében adta meg. Szenvedésünk akkor értékes, ha az ő szenvedésével egyesítjük. Krisztusban az emberi szenvedések is megváltó jelentőségűekké váltak. A Szentatya őszinte együttérzéssel fordul a betegekhez, és kívánja, hogy mind jobban megértsék szenvedésük értelmét. A szenvedés keresztény értelmezése nem paszszív, hanem cselekvő. Az egyház mindig vigaszt és reményt igyekszik adni a betegeknek. Ebből ered az irgalmas szamaritánust követő törekvése a szenvedő ember megsegítésére. A pápa itt azokhoz fordul, akik az egészségügy széles területén, a szociális munkában, kutatásban hivatásszerűen vagy önként szolgálatot teljesítenek. Lelkipásztori útjain világszerte találkozott ezen a téren önfeláldozó keresztényekkel. Kiemeli a mozgássérült, tartósan beteg, gyógyíthatatlan vagy HIV-fertőzött embertársaink gondozásában önfeláldozóan elkötelezetteket. Az egészségügyben szolgáló sok papnak, szerzetesnek, kedvesnővérnek is kifejezi köszönetét. Nagylelkűségük forrása az eucharisztia. Az egyház a szenvedő emberben is az Isten képére teremtett személyt látja és tiszteli. Ezért rendíthetetlenül ragaszkodik ahhoz az alapelvhez, hogy a biológiai kutatásban nem minden megengedett, ami technikailag lehetséges. Semmiféle jó, gyógyászati cél érdekében sem sérthetjük meg az emberi személy méltóságát és életét. Az élet Ura egyedül Isten.
|
![]() |
![]() |
|
![]() |
Új Ember:hetilap@ujember.hu
|