"Az ember méltósága megőrzendő..."

Beszélgetés Mikola István egészségügyi miniszterrel

A betegek világnapja alkalmából lapunk főszerkesztője Mikola István egészségügyi miniszterrel beszélget.

Amikor elhatározta, hogy az egészségügyben fog dolgozni, játszott-e ebben valamilyen szerepet a hite?

- Igen, de a pályaválasztás nem valamiféle "divina machina", azaz isteni beavatkozásként történt. A Gondviselés akkor is, azóta is munkál velem, én meg - ahogy ma mondják - veszem a lapot, és ráhagyatkozva, szívósan teszem a dolgomat. Orvosi munkámban sokat kaptam a hittől, és igyekeztem ezt a beteg ember felé is sugározni.

Hogyan értékeli azt a tényt, hogy a Szentatya immár tizedik éve a Lourdes-i Boldogasszony napját a betegek világnapjává nyilvánította a katolikus egyházban?

- A Szentatya ezzel is nyilván csökkenteni akarja azt a mérhetetlen sok szenvedést, ami a világban napjainkra felhalmozódott. A nehéz élethelyzetben lévő beteg emberre irányuló figyelem gazdagítja az emberiséget, erősíti az együvé tartozást, felkelti az egymásért viselt felelősségérzetet, s talán segít megfékezni a "lélekhámozott", önmegvalósító emberhalmazok növekedését, az elesettség, a szenvedés iránti érzéketlenség globalizációját.

Volt-e már Lourdes-ban? Milyen benyomást tett Önre a kegyhely?

- Sajnos, még nem jutottam el Lourdes-ba.

Miniszterként miben látja ma az egészségügy átszervezésének hangsúlyos feladatait, és ebben a tevékenységben mennyire számít az egyházakra? Milyen területeken?

- A legfőbb hangsúly az egészség megőrzésén van, mert "egészségesen élni jó". Ha pedig bekövetkezik a baj, korán fel kell fedeznünk, és csírájában kell orvosolnunk. Ezért készült az "Egészséges Nemzetért" népegészségügyi program, amellyel tíz év alatt el akarjuk érni, hogy az átlagéletkor a legjobb európai szintre javuljon, a megbetegedések gyakorisága pedig csökkenjen. Örülök, hogy ennek szellemében fogalmazódott a Szent Erzsébet-napi püspöki kari körlevél, melyet minden katolikus templomban felolvastak.

A gyógykezelésnek alapvetően térítésmentesnek kell lennie, hogy mindenki esélyt kapjon betegsége orvoslására. Ezért szüntettük meg az előző kormányzat idején meghozott, torz kórházi szerkezetet létrehozó úgynevezett "ágyláb-törvényt", ezért tettük ismét ingyenessé a fogmegtartó kezeléseket, melynek megvonása a "Bokros-csomag" egyik legnagyobb kártétele volt.

Elkészítettük az egészségügy teljes konszolidációját jelentő négyéves nagy programot, melyet a polgári kormány néhány nappal ezelőtt hatszázmilliárd forintos költségvetéssel elfogadott. Ez minden idők legátfogóbb egészségügyi programja.

Az egyház sokat segíthet a mai gyógyítás morális problémáinak rendezésében, de az intézetek átalakulásában tulajdonosi szerepet is vállalva érvényre juttathatja évszázados tapasztalatait a gyógyító-betegápoló napi gyakorlatában.

Két hónappal ezelőtt a Vatikánban részt vettem a Szentszék rendezésében zajló nemzetközi konferencián, ahol a katolikus egyház az orvosi lehetőségek és a gazdasági megengedhetőség konfliktusának gazdasági, technológiai és morális vetületeit elemezte. Hiszen mégsem fogadható el, hogy Afrikában, ahol tombol az AIDS-járvány, nincs, vagy alig van gyógyszer, mert az emberek nem tudnak fizetni érte.

Az orvosi technológia napjainkra óriási fejlődésnek indult. A katolikus egyház mindemellett fontosnak tartja az ember méltóságának a hangsúlyozását...

- A legutóbbi nagy szakmai felfedezések - mint a bonyolult szervátültetések, az "őssejt" programok, a géntechnológiák, a klónozás - bátorrá tették az embert. Ma már nemzetközi biomedicina-egyezmények fogják le a teremtőt utánozni akaró teremtmények kezét a madáchi falanszter létrehozásában. Ezekben a szabályozásokban a katolikus egyház aktívan kiveszi részét, maga a Szentatya is rendszeresen hallatja hangját. Az ember méltósága a gyógyítás során is megőrzendő, és bízom abban, hogy a gyógyítás jelenlegi forradalma során is megőrizhető marad. Ebben sokat segíthetnek a lassan kiépülő kórházi lelkészi szolgálatok. Ehhez azonban a mainál sokkal több, a kórházi gyógyító eljárásokat illetően is speciálisan képzett papra van szükség.

A fájdalom csökkentése fontos feladat, a fájdalom és a szenvedés értelmét viszont csak a hittel tudjuk felismerni. Miért fontos az, hogy a szenvedés helyén, a kórházakban legyen lelki jelenlét?

- A mai orvostudomány rendelkezik mindazokkal a lehetőségekkel, melyekkel a szenvedés, a fájdalom csillapítható, megszüntethető. Ezt azért is hangsúlyozom, mert az utóbbi napokban ismét felmelegítik az eutanáziáról szóló vitákat, hogy vajon jogos-e az embernek halálba segíteni a szenvedőt. Orvos ilyet soha nem tehet. A halál fenséges része az életnek. Két évtizedes gyakorló belgyógyász orvosi pályámon, a haldokló emberek ágyánál állva észleltem azokat a lelki változásokat, melyek a betegekben zajlanak, és orvosilag nem magyarázhatók. Ebbe a folyamatba, mely a fenntarthatatlan állapotból (élet) a fenntarthatóba (halál) való átmenetet jelenti, terminátorként beavatkozni nem szabad. Ilyenkor egy csendes ima, egy fohászkodás adhat értelmet az örökkévalóságba való átmenetnek.

Szokott-e imádkozni a betegekért, az egészségügyben dolgozókért?

- Imádkozom, mert így értem az Istent, és így tudok belőle energiát meríteni a saját életemhez, a környezetemhez és a tevékenységi körömhöz tartozók számára. Ez utóbbiban pedig benne vannak az orvosok és a nővérek is, akiknek mindennapjaiért felelősséget viselek. S mivel hiszek a Kinyilatkoztatásban, lehetek optimista, hiszen ebben kódolva van a megoldás ezernyi gondunkra.

Egy éve vagyok az egészségügyi tárca minisztere. Egy éve megfeszített munkát végzünk azért, hogy az emberek, a betegek üdvére és mindannyiunk javára tisztességes, az ember méltóságát szem előtt tartó egészségügyi ellátórendszert alakítsunk. Úton vagyunk. A nehéz munkában segítő egészségügyi dolgozóknak: orvosoknak, nővéreknek, hozzátartozóiknak ezúton is köszönetet mondok.

p.t.

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu