Személyesen

Bámulatosan fejlődik az orvostudomány. Évtizedek mulasztásaiból tápászkodik egészségügyünk. Rengeteg a panasz, kevesebb a készség meglátni a már jelentkező jövőt. Mindenki érintett, akárhány éves. Mindenkinek vannak "esetei", ijesztő történetei. Idősebbek sóhajtva panaszolják, hol vannak kórházainkból az egykori kedvesnővérek. Mások a "hálapénzekkel" nincsenek kibékülve. Egyszóval az egészségügy nemcsak kampánytéma, de állandó közbeszéd tárgya is.

Szinte alig hallani azonban arról, hogy intézményeken, orvostudományon, fizetéseken túl a betegek számára mindnyájunk személyes elkötelezettsége a legfontosabb. Bármilyen tudós lehet egy orvos, ha betegét csak "esetnek" tekinti, legalábbis kisebb hatékonysággal gyógyít. A gondoskodásukat "borravalók" szerint osztó ápolók több lelki fájdalmat okoznak, mint enyhületet. A betegük látogatását "letudó" rokonok, ismerősök nem oldják a szenvedő magányát.

Nincs az a miniszter vagy egészségügyi reformprogram, mely pótolni tudná a beteg ember iránti személyes szeretetünket. A személyesen neki szóló látogatást, a személyes beszélgetést, vagy csak a szolidáris jelenlétet. Mindig annyira és úgy, ahogy az a betegnek - és nem nekünk esik jól. Jó volna ilyenkor finom érzékkel megtalálni a szavakat, az ima, remény és bizony a derű hangulatát. Az imáról persze elsősorban nem beszélni kell, hanem tenni. Érte, helyette is, aki szenved. És azért, hogy személyes szeretettel tudjunk mellette maradni, amíg kell.

Bámulatosan fejlődik az orvostudomány. Végre bontakozik az egészségügy és egészségünk megtartásának is reformprogramja. De vajon hol tart a magunk reformja, személyes szeretetünk?

Rosdy Pál

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu