 |
 |
 |
 |
2002.02.10
|
Február 13.:
Hamvazószerda |
 |
|
 |
|
|
|
|
|
|
|
|
||||||
|
|
|
Veres András püspök az "egy százalék"-ról Adóbevallás idején A farsang egyben az adóbevallás, legalábbis a személyi jövedelemadó bevallásának is ideje. Az időbeli egybeesés mellett még azt az összefüggést említhetjük ezek között, hogy mindkettő vidám dolog. Bár meglehet, akad aki kissé túlzónak találja e megállapítást. Mégis, mindannyiunk számára belátható: az a tudat, hogy személyesen is hozzájárulhatok közös célok megvalósulásához, nemcsak azzal az élménnyel ajándékozhat meg, hogy valamit elvesznek tőlem, hanem megelégedettséggel is, hogy a többiekért is tudok tenni valamit. Az adó - többek között - ennek az eszköze. A parlamenti választás meg azé is, hogy eldöntsük, kikre bízzuk a köznek járó pénzünket. De most még a farsangnál, s vidámságnál tartunk, meg a kötelezettségnél: adózni kell. Az utóbbi években adónk egy részéről magunk rendelkezhetünk, megnevezhetjük azt a szervezetet, amelyet ezzel az adórésszel támogatni szeretnénk. Az állam - nagyon helyesen - lehetővé teszi, hogy ekképpen közvetlenül is módunk legyen adónk egy százalékát valamely általunk választott, törvényesen bejegyzett vallási közösség, s további egy százalékát egy társadalmi szervezet, egyesület vagy alapítvány javára utalni. A katolikus egyház költségvetésének csak kisebb részét adja az adófelajánlásokból származó összeg, mégis igen nagy ennek a jelentősége, hiszen a társadalom értékrendjére is következtethetünk - kevésbé a felajánlott adó összegéből, inkább a felajánlók számából. Ezért volna fontos - s remélhető, hogy ez a közeljövőben megvalósul -, hogy azoknak a támogató szándéka is értékelhető legyen, akiknek a jövedelme kevés ahhoz, hogy adózzanak. Az adófelajánlások jelentőségéről Veres András püspököt kérdeztük. A püspöki konferencia titkára köszönetet mond mindazoknak, akik a katolikus egyháznak ajánlják adójuk egy százalékát. Tavaly körülbelül egy magyarországi kisváros népességével növekedett az egyházat ekképpen támogatók száma. A püspök annak jelét látja a felajánlások jelentős számában, hogy a hívek értékelik mindazt a tevékenységet, amelynek az anyagi fedezetéről ily módon is gondoskodnak. Sokkal kevesebbet tehetne e nélkül az egyház. A vállalt feladatokhoz képest nem túl magas összegről van szó, mégis megtisztelő és megerősítő a felajánlók szándéka! Nem lehetetlen az egyház támogatása azok számára sem, akik szerény jövedelmük vagy adókedvezményeik miatt - a nyugdíjasok és a többgyermekes családok között vannak többnyire ilyenek - nem fizetnek személyi jövedelemadót. Ők az egyházközségi felajánlással vehetik ki részüket az egyház támogatásában. A legszegényebbek áldozatkészsége is megmutatkozik a rendes és rendkívüli, például az árvízkárosultak javára történt templomi gyűjtéseknél. Az "egy százalék" jelentőségét azonban nemcsak az anyagi javakban látja Veres András. Mint mondotta, az adományokat megteremtő szándék, az ezek gyümölcseként is megszülető lelki értékek azok, amelyek a legfontosabbak mind az egyének, mind a közösségek életében. Sz. J.
|
|
|
|
|
||||||
Új Ember:hetilap@ujember.hu
| ||||||
