ÉLET ÉS LITURGIA

A katekumenátus útja: a belépés

Az egyház életének első eseményei Urunk mennybemenetele és a Szentlélek eljövetele után, hogy Krisztus megbízatása szerint teljesíteni akarták az ő parancsát: menjetek az egész világra, kereszteljétek meg az embereket, és hirdessétek az üdvösség jó hírét. Nem állítottak fel az apostoli korban a keresztény élet bevezetésére szigorú előírásokat, hanem inkább a beavatás szentségeinek teológiai tanítását dolgozták ki. Erről tanúskodnak az evangéliumok, az Apostolok Cselekedetei, Szent Pál és Szent Péter írásai, valamint a legrégibb zsidó-keresztény irat, a Didakhé.

A II. században már találunk utalásokat, hogy a keresztény közösségbe való felvételt előkészületi idő bevezetésével szorgalmazzák, de a III. század elejétől - az Apostoli hagyomány című műben - már részletes beszámolót kapunk a katekumenátus intézményéről. Az elkövetkező századokban jól működik ez a gyakorlat egészen addig, amíg a keresztény társadalom megszületik: akkor ez már elveszíti jelentőségét, és lassan megszűnik.

Ha összevetjük az első századokat a XX. század második felének helyzetével, elmondhatjuk, hogy Krisztus egyháza nagyon sok országban Istentől erősen eltávolodott társadalomban élt. Az elmúlt századok vallási közösségeinek templomai álltak ugyan, de helyenként - egyrészt az üldözés, másrészt a közömbösség miatt - erősen kiürültek. Egyre ismertebb lett a vallásos emberek előtt, hogy a templomaikban megforduló "kíváncsiskodó" látogatók értetlenül állnak a látottak előtt. Akadnak azonban szép számmal olyanok is, akiket "megfog" a templom, vagy az ott egybegyűlt közösség istentisztelete, és elindulnak az "igazság felderítésére". Ezért a kor különböző kérdéseinek tisztázására hívta össze XXIII. János pápa a II. vatikáni zsinatot. Rendelkezései között előírta, hogy az első századok intézményes gyakorlatát, a katekumenátust - vagyis a felnőttek beavatását a keresztény életbe - ismét meg kell valósítani. Ez a liturgikus könyv 1972-ben elkészült, magyar kiadására csak néhány éve került sor. A közép-kelet-európai országokban ez csak néhány éve válhatott gyakorlattá - állapította meg a 2001 nyarán, Fatimában tartott liturgikus konferencia.

A katekumenátusba való belépést megelőzi egy előkatekumenátusi időszak. Ez a keresés ideje. Katekumenek - ma már hívő fiatalok - mesélték el, hogy éveken keresztül járták Budapest templomait, részt vettek ifjúsági összejöveteleken, és megküzdöttek azért, hogy felvételre jelentkezzenek Krisztus egyházába. Volt, akinél ez csak fél év volt, de találkoztam olyannal is, aki évekig járta a templomokat és a különböző, katolikus és nem katolikus közösségeket.

A hitben való elmélyülés a katekumenátus feladata. Ez a folyamat a katekumenek közé való befogadással kezdődik. Ennek egy évvel a keresztség előtt kell történnie, lehetőleg nagyböjt első vasárnapján. Így a nagyböjt a beavató szentségekre (keresztség, bérmálás és eucharisztia) való felkészülés időszaka is.

Néhány nap választ el bennünket hamvazószerdától, a nagyböjti idő kezdetétől. Számos templomban lehetnek ennek az első lépésnek a tanúi a hívek. A homília után a jelöltek a kezeseikkel együtt jönnek ki, és a pap kérdéseire válaszolva tanúságot tesznek eddig megtett útjukról, a számukra legfontosabb szentírási tanításról és további szándékaikról. Válaszként keresztet rajzol homlokukra a pap, és megkenheti őket a keresztelendők olajával. Átnyújtja nekik a Szentírást, hogy egyre mélyebben ismerjék az Isten üzenetét. A hívek közössége pedig imádságával és példamutatásával segíti őket. Az előttük álló esztendő folyamán lehetőség van több, nem kötelező szertartásra. Az első az Átadás szertartása, amelyben az egyház anyai szeretettel ajándékozza a legdrágább kincseket, a Hitvallást és az Úr imádságát. A második Az imádság a gonosz lélek hatalmának megtöréséért, és a kereszt átadása. A harmadik A hit megvallásának szertartása, amelynek keretében tanúságot tesznek arról, hogy mit jelentett számukra a hit, és mennyire törekedtek megvalósítani azt életükben. Mindegyik alkalommal a hívek közös könyörgésével és áldással fejeződik be a szertartás, és folytatódik a szentmise. Egy esztendő múlva, ugyancsak nagyböjt idején megkezdődik számukra a közvetlen előkészület a szentségek felvételére - a megtisztulás és megvilágosodás időszaka által.

Amikor egy-egy alkalommal részt veszünk a katekumenátus valamelyik szertartásán, egyházunk azt kívánja, hogy gondolkozzunk el mindezeken. Nekünk is részünk volt mindebben, csak összesűrítve zajlott le, félóra leforgása alatt.

Talán számunkra most érkezett el az elmélyülés időszaka. (Folytatjuk.)

Verbényi István

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu