A LÉLEK SZÓTÁRA

Földi javak

A tulajdonjog és a birtoklás kategóriájában gondolkodó ember nem feltétlenül érti, hogy a Teremtés könyve szerint az embernek átadott javak végül is kinek a tulajdonát képezik. "...ezt mondta Isten: Nézzétek, nektek adok minden növényt az egész földön, amely magot terem, és minden fát, amely magot rejtő gyümölcsöt érlel, hogy táplálékotok legyen"(Ter 1,27-29).

Az ember nem Istentől függetlenített lényként veheti át a teremtés javait, hanem ellenkezőleg: mindennek élvezete, a bennük rejlő, bűnbeesés előtti, tiszta öröm még inkább Teremtőjéhez köti az embert. Szabadon használhatja mindezt, élhet velük, korlátlan a teremtmények feletti uralkodás tere, de a szabadság nem jelenthet önkényeskedést.

A kísértés előtt még teljesen logikus, hogy ha egyszer Isten teremtette meg a világot, az embert, mellé pedig a másik embert, akkor egyedül ő tudja a titkot, hogy mindezeknek milyen viszonyban kell élniük egymással, hogy az helyes, harmonikus legyen, és a képére és hasonlatosságára megteremtett lényeket elvezesse a teljes boldogsághoz. Ennek a titoknak feltárása az isteni törvény, a kinyilatkoztatott erkölcs. Az említett harmóniának megtörése viszont az első bűn, az önkényeskedés a világ használatával kapcsolatban, amely nemcsak Isten szeretetével szembeni sértést, de káoszt is eredményez, ennek következménye pedig a szenvedés. Az Édenből történt kiűzetés után jelenik meg a körülhatároltság, a magántulajdon, a birtoklás. Ez védi az egyes embert a többiek önkényeskedésétől, de arra nem hatalmazza fel, hogy ő maga önkényesen bánjék azzal, ami az övének mondható. Éppúgy, ahogyan az életünket rendes körülmények között nem veheti el és nem korlátozhatja senki, de mi magunk sem olthatjuk ki és rövidíthetjük meg - mert nem önmagunktól kaptuk. A tulajdonunk felett sem rendelkezhetünk korlátlanul, mert az olyan, mint egy kicsiny, körülhatárolt Éden.

Bármilyen hatalmas vagyon birtokosa is legyen valaki, mindez elenyésző a világ egészéhez mérten, melyet Isten kezdetben az ember uralma alá rendelt.

Éppen ezért semmi sem egészen a miénk. Önmagunk sem, hiszen másokhoz kaptunk küldetést, még remeteségbe is csak közösségi érdekből vonul valaki - például engesztelni a világért. Hasonló módon a szemétbe dobott étel, bár a miénk, a világ nélkülözőivel szembeni sértés; a környezet szennyezésével, még ha a saját területünkön történik is, mindenkinek ártunk. Ugyanígy egy drága elektronikai cikk kidobása, amely például egy szegényebb család vagy oktatási intézmény számára használható lenne - szintén bűn.

A "lélekben való szegénység" - szabadsága pontosan attól óv meg minket, hogy a hamis biztonság okozta aggodalom kialakulhasson a lelkünkben. Ha a földi javaktól való függetlenség elsősorban igazságossá, aztán felelőssé és ezzel együtt nagylelkűvé tesz bennünket, akkor értjük meg, hogy minél kevesebbet birtoklunk görcsösen, annál több a miénk, hiszen annál kevesebb birtoklási vágy korlátoz minket abban, hogy örüljünk a világ szépségeinek, teljesebb módon átérezzük értékeit.

Amíg a földi, az anyaghoz kötött életben élünk, addig nem tagadhatjuk le, hogy szükségünk van bizonyos eszközökre a lélek megigazulásának elősegítéséhez. A mindennapi keresztény erkölcs azonban kettős ellenőrzés alatt tartja a ránk bízott javakat. Az első a helyes szelekció: különválasztani a nekünk rendelt eszközöket azoktól, amelyekkel jótékonykodnunk kell. A második pedig, hogy megtartott javakat pedig a beteljesedés távlatába sorakoztassuk fel, hogy egyértelműen a magunk és a ránk bízottak lelki értéktárát gyarapítsák.

Azok a hatások, amelyek ettől napról napra elvonnak bennünket, igen kemény próbatételt jelentenek. Van annyi tapasztalatunk e téren, hogy belássuk, mihelyt az ember elszakad a világ Isten szerinti szemléletétől, akkor azonnal az anyagi világ istenítésébe oltja át benső, imádásra vonatkozó igényét. Ebből alakul ki minden extrém divat, elfoglaltság, megannyi valójában szükségtelen technikai csoda. A keresztény ember nem az öröm ellensége attól, hogy minden felesleges félretételével az anyagi világ igazi, Istenre, szeretetére utaló értékeit keresi.

Pajor András

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@storage.hu