Gyémántmise Kaposváron

Áldjad lelkem az Urat és ne feledd, hogy hozzád milyen jó volt - ez olvasható a 85 éves Pázmány Lajos gyémántmiséjére megjelent szentképen. A kaposvári Szent Imre-templom nyugalmazott plébánosának gyémántmiséjén zsúfolásig megtelt Isten hajléka. A kerület papjai, zalaszabari és kaposvári hívek gyűltek öszsze, hogy szeretett papjukkal együtt emlékezzenek és ünnepeljenek.

Elsőként az egyházközség képviselő-testülete, a Szent Imre-kórus nevében hangzottak el köszöntők, a gyerekek verssel és vérvörös gerberával kívántak egészséget, hosszú életet, és a zalaszabariak - ezen a településen szolgált tizenhárom évig -, valamint a gimnáziumi osztálytársak is elhozták ajándékukat. Ozsváth Ferenc, Kaposvár alpolgármestere felolvasta Szita Károly polgármester levelét, amelyben egyebek mellett arra is utalt: Pázmány Lajos nevéhez fűződik a Szent Imre-plébánia megalapítása. Rózsás László székesegyházi plébános, a kaposvári püspökség gazdasági helynöke arra utalt: az egyszerűség és a mélység jellemezte Lajos atya tevékeny papi életét. Varga László, a Szent Imre-templom plébánosa azzal fordult öreg barátjához: Nyerd el az örök élet koronáját, amikor a Bíró elé állsz.

Pázmány atya mindenkinek köszönetet mondott, különösen a templom kórusának, amelynek tagjai különleges zenei élménnyel ajándékozták meg az ünnepi mise résztvevőit. Beszédében arról szólt, hogy ugyan papi élete csúcsán van, de földi életének már az alkonyán. Emlékezett arra is, hogy volt valami sorsszerű abban, hogy Isten felszentelt szolgája lett, hiszen a környezete diákkorában azt súgta-búgta: e fiúból pap lesz...

És az lett. Nagybajomban született - Gyergyai Albert falujában, amelyet most nyilvánítottak várossá - és az iskolában kitűnt kiváló szellemi képességével. Hat gimnáziumi osztályt Kaposváron járt, majd Veszprémbe került, ahol 1941. március 30-án szentelték pappá. Szolgált Tapsonyban, Németladon, Szentbalázson, Hedrehelyen, Zalaszabaron, Akán, Balatonfőkajáron és a kaposvári Nagyboldogaszszony-templomban - ma székesegyház -, és szeretett templomában, a Szent Imrében 1966-91 között, nyugállományba vonulásáig, ahol, ha ereje engedi, még most is mond misét.

Milchoffer Miklós, a veszprémi szeminárium spirituálisa ünnepi szentbeszédében hangsúlyozta: "Isten az erdő mélyéből is tud hivatásokat támasztani, s nem kell ehhez semmilyen különös esemény, csak az, hogy tudjon tanulni a gyerek. Aztán papként tükör lesz, hogy az Úr dicsőségét tükrözve sugározza a fényt. A gyémántban minden benne van: a mélység, a nyomás és a báziskőzet, de ennek más a ragyogása, mint az ezüstnek vagy az aranynak."

A mise végén az ünnepelt gyémántmisés áldását adta paptestvéreire és hívek százaira.

Lőrincz Sándor

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@storage.hu