A Pálos-út kegyelmei

A hit pedig alapja annak, amit remélek, bizonyítéka annak, amit nem látok. (Zsid 11,1)

A Pálos-út, amiről az Új Ember is hírt adott, egy kerékpárút, mely a nem látott, de remélt hiten alapozódott bennem. Sok embernek, még barátaimnak is oly lehetetlennek és vakmerőségnek tűnt ez a vállalkozás, pedig már bizonyosság, hogy egy nap alatt (2001. VI. 23-án) a 415 km-es út, Szombathelytől Szegedig, Pécsen át, (02.00- 21.42-ig) teljesíthető. Igen, szükséges hozzá a lemondásokkal teli felkészülés, a másnaponkénti úszás, tekerés másfél hónapon át, de az indulás előtti este kételye - "Uram, mi lesz, ha mégsem bírom, mi lesz, ha tőlem függetlenül nem sikerül, mert valaki elüt, vagy a kerékpár tönkremegy" - el nem kerülhető. Alapvetően önmagunkból, gyarló mivoltunkból indulunk ki, de itt lép be a szívünkbe a kegyelem, hogy tudjunk a Gondviselésre hagyatkozni, átadni neki mindenünket: rejtett emberi érzelmeink, szándékaink és bizonytalanságaink teljességét.

Hogyan nyilvánult meg a kegyelem, mely hálára ösztönöz Isten és felebarátaim iránt?

A háromórás alvás utáni ébredés; a szombathelyi székesegyház előtt megindító és óvó áldás Balázs atyától; a 02.33-kor érkező sms-üzenet: "Isten áldjon a mai napon! Vigyázz magadra! ... Szentháromságos lelkülettel! (D)"; az út közepét jelző felfestés, mely az éj sötétjében vezetett; a reggel 5-kor megkonduló garabonci harangláb időzített harangja, melyet a hátamhoz simuló, vörös fényben izzó felkelő nap az előttem megjelenő szivárvány által tett a "szövetségben" teljessé; a barátom otthoni pékségének meleg süteményei és kemencéje, melyen a szivárvány áztatta ruhám megszáradhatott; a további esőzés, mely több mint 40 km-en elkísért; mikor a lánc leesett; a pécsi pálosokkal együtt elmondott Úrangyala, a Mohács előtti fogadtatás; a bajai hithű fiatalság várakozása; az út vége felé érkező telefonhívások: imádkozunk érted; a szegedi rendőrautó kékfényes szirénája és oltalma a piroslámpás átkelésekkor; a célban várakozó hittanos fiatalok üdvözlése: - Vissza! Vissza!; Lajos atya 22.15-ös záró és hálaadó szentmiséje, melyen még ministrálhattam, felolvashattam, letérdelhettem.

Minden kegyelem, csak tudunk-e rá odafigyelni, rácsodálkozni? Tudjuk-e életünk minden mozzanatában felfedezni, akár utólag is? Tudjuk-e hinni, hogy reményeink valóra válnak az előre nem látható dolgokban? Számomra az elkövetkezendő évben, 500 km teljesítésében fog e remény valóra válni... Isten kegyelméből.

Rajczi János

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@storage.hu