Az Olvasó írja

Papi eszményképem

Ezzel a címmel hirdetett pályázatot a hódmezővásárhelyi Serra Klub a szegedi papnövendékeknek. Négy pályamű érkezett Kiss Imre szemináriumi rektorhoz. A szeminárium elöljárói nézték át és értékelték a dolgozatokat.

Május 9-én a móravárosi plébánia kultúrtermében tartotta meg havi összejövetelét a szegedi Serra Klub. Ehhez kapcsolódott a pályázatok bemutatásának kis ünnepsége. Miután a közösség elmondta szokásos imáit a papi és szerzetesi hivatásokért, a megjelent kispapok gitárral kísért énekeikkel tették áhítatosabbá az ünnepséget. Ezt követően ismertette Török Szilveszter, a szegedi Serra Klub alelnöke a kispapoknak a Nemzetközi Serra Mozgalmat - rádiós hangfölvétellel is színesítve előadását.

Ezután következett Thorday Attila biblikus professzor értékelése. Minden pályaműből felolvasott néhány értékes gondolatot. A szegedi Serra Klub nevében Just József, a Serra International magyarországi körzetének vezetőségi tagja, a hódmezővásárhelyi klub képviseletében pedig Berkó István jutalmat adott át a pályaművek szerzőinek: Kasuba Róbertnak, Bejan-Topsi Valentinnak, Fésüs Tibornak és Janes Zoltánnak.

k- -r

Ötven év után újra

A Balaton-felvidék csodálatos táján van egy ősrégi magyar település, szülőfalum: Vászoly, mely szerényen húzódik meg a dombok övezte kis völgyben csordogáló patak két oldalán. Nevét illetően több feltevés is létezik, de a legvalószínűbb - a szájhagyomány is erre utal -, hogy nevét Vazul hercegtől, a szerencsétlen sorsú Árpád-házi leszármazottól kapta.

Ez a kis település az 1800-as években 700 lelket is számolt - ezt akkor épült templomának mérete is bizonyítja - ma mindössze 260-an lakják.

Gyermekkorom kedves emlékei között tartom számon az úrnapi körmeneteket, melyek a kis falut keresztülszelő utcán kísérték oda-viszsza az oltáriszentségben jelenlévő Krisztus urunkat. Ezen a napon már kora reggel meghozták az erdőből a zöld ágakat, és a férfiak összeállították az utca két oldalán egymással szemben a két-két sátrat, az asszonyok pedig feldíszítették virággal, és elkészítették az alkalmi oltárokat. Mire a szentmisére hívó harang megkondult, minden készen volt, és mise után jöhetett a körmenet. Több éven keresztül - kisiskolásként - magam is végigjártam ezt a szép körmeneti utat, akkor még nem is ismerve ennek lényegét, de az ünnepi hangulat mindenképpen megfogott, és csak irigyeltem a baldachint és a templomi zászlókat vivő legényeket (irigykedésem meddő maradt, nekem nem adatott meg a zászlóvivő szerep).

Aztán - mint az ismert - a körmenet visszaszorult a templomkertbe. Engem is elsodort az élet kis falumból, és most hírét vettem, hogy az idén az úrnapi körmenet újra a régi útvonalon halad. A község vezetése (polgármester: Szőnyegh József) és a Vászoly Fennmaradásáért Közalapítvány kuratóriuma (elnöke: Érdi András) úgy határozott, hogy visszaállítják az úrnapja régi hagyományát, és ötven év után az úrnapi körmenet újra a régi útvonalon halad.

Ennél azonban most több is történt. Tekintve, hogy Vazul napja június 14-én van, és az önkormányzat a rá következő hétvégére szervezi a falunapot - amely egyben kezdő eseménye is a Vászolyi nyár kulturális hetek rendezvénysorozatnak - ami ebben az évben egybeesett az úrnappal. Így a nyitó rendezvény is igazodott az egyházi ünnephez, és a szentmisén az óbudai Albert Schweitzer Kórus és Kamarazenekar MozartKoronázási miséjét adta elő csodálatos művészi készséggel (vezényelt: Kenessey László). Mindehhez az "i" betű pontjaként: a szentmisét Mail József érseki helynök mutatta be, együtt misézve Deák Ákos plébánossal.

Megható és felemelő volt, ahogy ennek a kis falunak a lakossága megszervezte ezt az ünnepet, melyre az elszármazott földijeink közül is - immár kellően megkorosodva - nagyon sokan "hazajöttünk", és népes processio kísérte végig az eucharisztiát kis falunk utcáján.

Szőnyeg János

Szalagok a misekönyvben

Mea culpa! Az elmúlt vasárnapi szentmisén az evangélium felolvasása alatt gyerekkori emlékek gomolyogtak a fejemben. Hat évtizeddel ezelőtt ott álltunk a pestújhelyi templom sekrestyéjében ministránsruhába öltözve a szentmise előtt; s láttuk, hogy az atya nagy gonddal rendezgeti a misekönyv színes szalagjait, hogy majd az oltárnál pontosan rátaláljon a szentmise megfelelő szövegeire. S ez mindegyik szentmise előtt így történt.

Az elmúlt vasárnap az egész templom hívőközössége felállt az evangélium meghallgatására. Türelmesen, mély csendben várakoztunk (hála Istennek, sokan voltunk); a szószéken az atya egyre idegesebben lapozott a kezében levő könyvben, hol előre, hol hátra: kereste az e vasárnapra rendelt szöveget. Hosszú, kínos percek teltek el, míg megtalálta. (Bennem a kisördög is megszólalt: valóban ez a szentírási szakasz rendeltetett mára?)

Egyre gyakrabban tapasztalom másutt is, kisebb és nagyobb templomokban egyaránt, hogy hajdanvolt papjaink lelkiismeretes ez irányú előkészülete manapság mintha sok esetben elmaradna.

Jól emlékszem egy másik esetre is. A szentmisében megtörtént a felajánlás: "Fogadja az Úr..." Befejeződött az Ige liturgiája, kezdődik az eucharisztikus áldozat. Nagy és szent pillanatok előtt állunk, készüljünk fel!

"Az Úr legyen veletek!" - kívánja nekünk e lelki szárnyaláshoz a miséző pap. Karjait azonban nem tárja felénk - bár jókívánsága hozzánk, az oltárt körülvevő hívekhez szól -, hanem a misekönyvben lapoz, hiszen a prefáció következik. Az újabb felszólítás - "Emeljük föl szívünket!" - kissé lassúbb tempójú, mert egyelőre még nem talált a megfelelő oldalra. Kis szünet után hangzik fel: "Adjunk hálát...", de papunk gondolatai most aligha saját felszólításának tartalma körül járnak, mert egyre idegesebben lapoz a könyvben, most már a szalagokba is belegabalyodva.

Újabb várakozás után - bár még mindig nincs meg a szükséges szöveg, s azt tovább keresi - elkezdi: "Valóban méltó és igazságos..." Idegfeszítő pillanatok... De megvan, végre megvan, rálelt a keresett lapra, s a kívülről tudott, már elkezdett bevezetést ügyesen fűzi az ünnep speciális prefációjába. Mindnyájan fellélegzünk...

De a nagy lelki szárnyalásból nem lett semmi, a felemelő pillanatokra való készület áhítata szertefoszlott. A szentmise közös liturgikus drámáját e váratlan rögtönzés megzavarta. Kár.

Mészáros István

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@storage.hu