Az ikon

A fiatal férj üzleti útjáról hazafelé tartva gondolta: meglepi valamivel a feleségét. Betért az egyik kisváros áruházába, és hosszasan elidőzött az ajándékosztály kínálata előtt. Kristálykészletek, vázák, sárgaréz kancsók, gobelin- és csipketerítők között ráakadt egy ikonra. Úgy gondolta: ennek biztos örülne kedvese.

Mit parancsol? - veti oda foghegyről a pult túloldaláról az eladónő.

Azt az ikont szeretném megvenni! - így a férfi.

A hidrogénezett hajú, műkörmös, babaarcú szépség nem érti, mit akar a vevő, így még egyszer megkérdi:

Hogy mondja? Mit kér?

Azt az ikont, ott a falon.

Mit?

Hát azt az i-kont - mondja jól tagolva a vevő, ám az eladó csak nem érti, mi a fenét kér a vevő, de azért leakaszt egy képet a falról.

Ezt?

Nem, mondtam, hogy az ikont - csattan fel az üzletember, és egy széles mozdulatot tesz a kezével. Gondolja, ha fene fenét eszik, akkor sem mondja meg, hogy a madonnás ikont szemelte ki.

Az eladó, a műszempillás, az agyonsminkelt, sorra veszi le a különböző képeket. Az ikon - amiből csak ez az egyetlen van - véletlenül sem akad a kezébe. Arcán látszik: nagyon unja már a kényelmetlen helyzetet, de nem akarja feladni.

A fiatalember azonban - különben is már régen otthon kellene lennie - megszánja a pult túloldalán állót és elmagyarázza:

Azt a kis képecskét kérem, ott a jobb felső sarokban, amin Mária van a kis Jézussal.

Miért nem ezzel kezdte, akkor már rég odaadtam volna? Tudja, én a szomszédos műszaki osztályon dolgozom, azért nem értettem, hogy mit akar.

Odahaza nagy sikere volt az ikonnal. Az ágy fölé került, a hálószobába. A férj nem mesélte el a vásárlás történetét. Nem akart ünneprontó lenni.

Lőrincz Sándor

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@storage.hu