Madarak zenei évadja

Szokásos vidéki, kerti tartózkodásunk idejének nagy élménye a madárvilág aktív jelenléte. Rendszerint madarak füttyére, csivogására ébredünk, és finom, halk szavukra hajtjuk álomra a fejünket.

A kert, mely eszmei és gyakorlati értelemben egyaránt egyfajta menedék és oázis, e nyári hetekben valóságos koncertteremmé alakul át. Legalább hat-hétfajta madár (amelyekből mintegy hármat-négyet ismerek föl a hangjukról vagy a tollazatukról) énekel fáink ágain önfeledten, s változatos dallamaik hallatára testben és lélekben felüdülünk.

A sárgarigó - ez a ritkán látható és hallható "sztárénekes" - a legkorábbi megszólaló. Csodálatos hangú produkciója általában rövid tartamú, két-három mesteri trilla után tovarepül. Szólamvezetői szerepét hamarosan átveszi a feketerigó, s ez a madár már jóval kitartóbban fütyüli-dalolja nemes szólamát: párját keresi ebben a kizöldült, paradicsomi szépségű világban.

Az erdei pacsirta "koloratúr" hangzatára mint egy jól képzett fafúvós kapcsolódik be magas, oboaszerű szólamával az ugyancsak apró termetű csíz. S nem maradnak el a fák és bokrok, a dús árnyékot nyújtó kert "plebejus" vendégei, a verebek sem. Olykor élénk, veszekedő csiripelés jelzi létezésüket, csoportos konfliktusaikat; egy-egy jobb falatért éles küzdelmet folytatnak egymással.

Valamennyiük között a leglíraibb hangot a fészekben költők és nevelgetők apró, finom pianói jelentik a hajnali és az esti órákban. Szinte érezzük a fészek mélyén megbúvó fiókák pihegő lélegzését, s bizonyos időközökben azt a biztató, megnyugtató jelzést, amely az anyamadárból fakad föl spontánul, utolérhetetlen kedvességgel, hirdetve az élet szabályos menetét és megújuló, örök szépségét. Nyár van, selymes szellőjű, napból arany fonalakat szövögető nyár. Változatos, soha meg nem unható műsorával megkezdődött a madárhangverseny.

Szeghalmi Elemér

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@storage.hu