EGÉSZSÉGES TÁPLÁLKOZÁS

Jó dolgunkban nem tudjuk mit csinálunk!?

Mária és a gyermek Jézus tökéletes kapcsolata

Mi lesz az ebéd? Sóska sült krumplival, csirkepaprikás uborkasalátával, mákos tészta, gulyásleves, kelkáposzta főzelék, borsóleves, cseresznyés rétes? S mit főznek Tokióban, Pekingben, Stockholmban vagy az afrikai falvakban? Végtelen a változatosság, de a lényeg ugyanaz: energiához és anyaghoz kell jutnunk, hogy élhessünk. Bármit is főzzünk, bármit is együnk, ugyanazt esszük: szénhidrátokat, fehérjéket, zsírsavakat, nukleinsavakat, vitaminokat, ásványi sókat, s emészthetetlen (de nagyon fontos) anyagokat, cellulózt, kitint és vizet. (Mindegyikről külön-külön fogunk írni!) Akkor egészséges a táplálkozásunk, ha mindehhez naponta vagy legalább hetente hozzájutunk. Energiaszükségletünket a szénhidrátokból 63 százalékban, a fehérjékből 25 százalékban, s a zsírokból-olajokból 12 százalékban kell fedeznünk. Tehát az arányok is fontosak! Egy könnyű munkát végző, körülbelül 70 kg-os férfinak ezért napi 370 gramm (37 dkg) szénhidrátra (kenyér, tészta, krumpli, édesség), 70 gramm fehérjére (hús, sajt, tejfehérje), 65 gramm zsírra (zsír, olaj vagy margarin) van szüksége. Ha nehéz munkát végez, több kell, de az arányoknak meg kellene maradniuk. A nőknek mindebből 12-14 százalékkal kal kevesebbre van szükségük. Szinte mindenki többet eszik, s az arányok sem megfelelőek. Ezért hízunk el, s bizonyos betegségek ezért keletkeznek. A civilizáció egyik negatív következménye ez, túl nagy a kínálat, s mi nem tudunk ellenállni, s ráadásul keveset mozgunk. Vagyis jó dolgunkban már nem tudjuk mit csinálunk! Ezen csak a nevelés segíthet, ne az üzleti kínálat, a divat vagy a finnyás válogatás irányítsa a táplálkozásunkat, hanem a tudatosság. A XXI. században úgy tűnik, nagyon sok minden, ami az emberiség életében eddig magától értetődő volt, vagy csak a szükség diktálta, most tudást, állásfoglalást s akaraterőt kíván. Erre még társadalmi szinten nem vagyunk felkészülve, az iskolai egészségnevelés sokat tehetne ez ügyben, ha lenne! Bármilyen furcsa, egy kis koplalás igen jót tesz az egészségnek. A koplalás energiacsökkentést, megvonást jelent, de soha nem szabad elvonnunk a vizet, a vitaminokat, az ásványi sókat és az emészthetetlen anyagokat! Elgondolkoztató, hogy minden nagy kultúra, vallás ismeri a böjti idő fogalmát, a modern világ meg már szinte elfelejtette. Pedig most van mit ennünk, régen viszont sokszor volt éhínség is.

Pár hete történt, hogy a metrón utazva egy kocsiban ülő kisgyermeket láttam, aki egy cumisüvegből valami barna színű folyadékot iszogatott. Sajnos már láttam ilyet, ezért rögtön tudtam, hogy miről van szó. Kólát ivott a kicsi. Megkérdeztem a biztonság kedvéért, s igazam volt. Az anyuka közölte, hogy ő mindent megad a gyermekének, sajnos csak két megállónyi időm volt, hogy elmondjam mit is ad a gyermeknek. Cukrot és koffeint (persze mást is). Az állandó cukros lé szopogatásától elpusztulnak majd a tejfogak, elhízik s ugyanakkor, mert nem éhes, nem jut hozzá a szükséges anyagokhoz, hiánybetegségek alakulnak ki. A koffein túl éberré teszi, nem piheni ki magát, s függőség alakul ki, ugyanúgy, mint a kávézó felnőtteknél. S mivel nem tanul meg függetlennek lenni, majd mindig a keze ügyébe kell, hogy legyen valami, amivel az ujjait foglalkoztatja, s valami, ami édes és amit a szájába tömhet. S mindez melegágya lehet a későbbi szenvedélyes dohányzásnak, ivásnak vagy kábítószer-élvezetnek. Az ilyen ember tulajdonképpen a személyiségének bizonyos "részeiben" csecsemő marad, nem tud elszakadni az őt tápláló anyamelltől, sajnos ma már inkább cumisüveget kell az esetek nagyobb százalékában mondanunk. Amerigo Tot (vagyis Tóth Imre), a Fehérvárcsurgóról elszármazott világhírű hazánkfia egyik szép szobra a Madonna a gyermek Jézussal. Az anya térdel, és járni tanítja a fiát, vagyis segít neki felnőtté válni, elszakadni a gyermeki biztonságtól. A gyermek bátran lép előre, de az egyik keze hátranyúlva Mária ruhájába kapaszkodik. Csak az tud független, önálló személyiséggé válni, s minden tettében magasabb rendű értékek megvalósítója lenni, aki otthon megkapta a szeretet biztonságát. S csak az a szülő tudja, meri útjára bocsátani gyermekét, aki jobban szereti őt, mint saját magát, s ezért nem próbálja meg elkényeztetéssel, s a "mindent megadok neki" gyakorlatával gúzsba kötni felnövő gyermekét. Ugyanezt a gondolatot fejezi ki egy, a XV. században készült festmény is, melyen Mária és a gyermek Jézus tökéletes kapcsolatát szemlélhetjük a Rómában lévő festményen. Tanuljunk tőlük!

(folytatjuk)

F.Zs.

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@storage.hu