Az Olvasó írja

Egy kiállítás margójára

Örömmel olvastam az Új Emberben azt a híradást, amely a „Világunk templomai 2000” című kiállításra invitálta az olvasókat. A kiállítók nemes szándékát a helyszűke ellenére siker koronázta: sok szép templomot – bel- és külföldit – mutattak be, s ezek mellett az önkéntes adományok hozzásegítették Előszállást műemlék temploma felújításához.

De ennél sokkal több hozadéka is volt a kiállításnak.

Tessék elképzelni, hogy délben, amikor a bevásárló központ tele van látogatókkal, vásárlókkal, harangszóra figyelnek fel s ezt követi az Úrangyala kihangosított imádkozása, majd egy igeliturgia. Mindez megállította a vásárlókat, voltak, akik kalapjukat levéve – többen bekapcsolódva az imádságba – csendben, fegyelmezetten hallgatták a kiállítást megnyitó Erdő Péter püspök beszédét és a plébános köszönetét. Köszönet ezért mindazoknak, akik megtervezték ezt a kiállítást és segítették plébánosukat a terv megvalósításában.

Endrődi Ferenc

István koronája – a Szent Korona

Ebben az évben ünnepeljük Szent István megkoronázásának ezredik évfordulóját. (Az esemény ugyanis valószínűleg 1001. január 1-jén történt…) A kutatók túlnyomó többsége azt állítja, hogy mai Szent Koronánk akkor még nem létezett; első királyunk fejére egy liliomokkal ékesített abroncskoronát helyeztek. István első ezüstpénzein azonban, amelyeket Nagyharsányban találtak, egy keresztes, boltozott korona látható. Az 1000 körül vert pénz körirata: REGIA CIVITAS, (azaz a király városa – talán Esztergom?. A latin kifejezés jelentheti viszont azt is, hogy a király állama) Az érme másik oldalán egy zászlós hatalmi jelvény van: LANCEA REGIS, vagyis: a király lándzsája. Tudni kell, hogy a Hartwik-legenda szerint a pápa „Diademát” küldött Istvánnak, ami boltozott koronát jelentett. A pénzen pedig stilizáltan ugyan, de jól felismerhető a Szent Korona, ami Csomor Lajos és mások szerint már 1500 éve létező, egységesen megtervezett művészi alkotás.

Ifj. Ács László tanárRábagyarmat

Köszönet a könyvküldőknek

Kárpátalján a Beregszászi Magyar Gimnáziumban 2000. december 19-én igazi adventi hangulatban zajlott le a „Hit, remény szeretet” jeligéjű versmondó verseny, melyet a helyi szervezők a Szent Adalbert Misszió Alapítvány támogatásával rendeznek meg évről évre. Kilencven versenyző mérte össze versmondását öt kategóriában hat évestől tizennyolc éves korig. A különös, varázslatos karácsonyelőtti hangulatot fokozta az, hogy minden versenyző és felkészítő tanár könyvajándékban részesült ezen a megyei döntőben (ugyanis az idáig eljutott versmondók már selejtezőkön estek át, s még így maradtak közel százan). Szebbnél szebb költemények hangzottak el jobbnál jobb előadásban.

Hálásan köszönjük azoknak az Új Ember olvasóknak a fáradtságát és áldozatát, akik könyvküldeményükkel gazdagabbá, emlékezetesebbé tették rendezvényünket. Isten áldása kísérje további életüket! Ezúton fejezzük ki köszönetünket Átányi László tanár úrnak az alapítvány képviselőjének, aki felhívta az újságolvasóknak figyelmét vetélkedőnkre. Isten segítse további jótékony munkájában.

Tisztelt Szerkesztőség! Köszönöm, hogy az Új Ember újságot hetente kapjuk, valakik jótékonyságának és az önök szervezésének köszönhetően. Áldja meg az Isten önöket és mindenkit, aki törődik mások szükségével, észreveszi, hol segíthet, s meg is teszi.

Bacskó Albertné

a Beregszászi Magyar Gimnázium igazgatóhelyettese

A prédikációról

Abban reménykedem, hogy ha a tisztelt papság közül lesz, aki elgondolkodik az alábbiakon. Röviden: a szentbeszédek problémája súlyos terhet jelent a pasztorációban. Higgyék már el a tisztelendő urak (és diakónusok), hogy egy jól előkészített hétköznap öt, vasárnap tízperces szentbeszéd gyakorlata jelentősen megemelné a szentmisékre járók számát és csökkentené a későn érkezőket. Szerintem ezek az emberek nem az idejüket sajnálják a jó Istentől. Hétköznap sokan azért nem áldoznak, mert nem tudják megvárni a húsz-huszonöt perces beszéd után a szentmise folytatását. Persze a rövid, tartalmas beszédre készülni kell! Arra mindenki emlékezne, épülne, sok-sok kegyelem kísérné az ott hallottak nyomán további lelki életüket. Az evangélium felolvasása után ne meséljék el újra a történetet. Nincs szükség a hosszú, bonyolult mondatokat szinonim szavakkal újra elmondani. Tessenek egy kicsit fohászkodni, mielőtt szólnának a hívekhez!

M. A.-né Budapest

Szívesen adunk helyt a továbbiakban is olvasóink hasonló témájú leveleinek. (A szerk.)

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember: ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@freemail.hu