 |
 |
 |
 |
2001.
február 4. |
Megjelent az Új Ember Magazin februári száma
|
 |
|
 |
|
|
|
|
|
|
|
Fáradhatatlanul... A legöregebb aktív pap: Dudás Bertalan A Hajdúdorogi Egyházmegye talán legidősebb papja a kilencvenkét éves Dudás Bertalan bazilita szerzetes. 1925-ben lépett Szent Bazil rendjébe, amelynek – a katakomba-évtizedeket is beszámítva – ötven esztendőn át volt tartományfőnöke.
- A magyarok, ez ma már nyilvánvaló, először a keleti szertartású kereszténységgel ismerkedtek meg – magyarázza. – Az Etelközben, a vándorlások során és az új hazában is. Arról azonban még kevés szó esik, hogy ebben a szerzetesek vitték a fő szerepet. A bazilitáknak majdnem annyit köszönhet ez a nép, mint a bencéseknek… Máig tevékeny életet él Bertalan atya. Felszentelt papként és bazilitaként foglalkozott az ifjúsággal Máriapócson, dolgozott a KALOT és a Mária Kongregáció szervezésén, a rend nyomdáját és könyvkiadóját vezette Ungváron, tartományfőnökként kezdeményezte és irányította a máriapócsi bazilika felújítását. 1950-ben a bazilita rend működését is betiltották, a szerzeteseknek el kellett hagyniuk a máriapócsi monostort, az épületben elmebetegek számára létesítettek szociális otthont, amely csak a múlt év novemberében költözött ki onnan. Bertalan atya 1950 óta a Kisvárda melletti Anarcs községben él. „Négyszáz év után én voltam itt az első katolikus pap.” Ő szervezte meg az egyházközséget, építette a templomot és a parókiát. 1989-től nyugdíjasként, két éve pedig – mióta a kisvárdai parókus gondjaira bízták a községet – kisegítő lelkészként szolgálja tovább Anarcs mintegy ezer görög (és római) katolikus hívét. Máig lakásában őrzi a háború és az államosítás pusztítása elől elmenekített, máriapócsi rendi levéltárat. A rendtörténet tanulmányozása mellett a baziliták jelenéért és jövőjéért is fáradhatatlanul dolgozott, vitázott és küzdött: meggyőződése volt, hogy a szerzeteseknek vissza kell térniük Máriapócsra. A visszakapott épületben ma már egy bazilita szerzetes tölti be a parókus tisztségét. Dudás Bertalant (az egyházmegye egykori püspökének testvéröccsét, aki annak idején olykor bátyjával is keményen vitába szállt vélt vagy valóságos igazának védelmében – a papi engedelmesség keretén belül) a fáradhatatlanság jellemzi mindmáig. Kis Trabantjával önállóan közlekedik, a négyezer négyzetméteres kertet maga műveli, látogatásunk délutánján a ház mellett egy vályogfalat bontott le éppen. „Kicsit imbolyog már a járásom, de a talicska szarvába kapaszkodva mindig megvan az egyensúly.” Paptársai nagyrabecsülik Bertalan atyát, ezt a céltudatos, nyughatatlan, kemény embert. Akivel mint rendi elöljáróval valószínűleg nem volt könnyű együtt élni szerzetestársainak, akivel nyilván nem volt könnyű szót érteniük egyházi feljebbvalóinak sem. De jó szándékát és egyházáért való hűségét – hiszem – nem vonja kétségbe senki. Kipke Tamás. Fotók: Cser István
|
Új
Ember: ujember@drotposta.hu
|
||||||
