Uj Ember

2001. február 4.
LVII. évf. 5. (2741.)

Megjelent az Új Ember Magazin februári száma

Főoldal
Lelkiség
A te szavadra kivetem a hálót
A Paradicsom virágai
Jegyzetek a liturgiáról
Egy jó tanács a zsoltárimádsághoz
A hét liturgiája (C-év)
Katolikus szemmel
Nincs visszaút
Mi lesz veled, demokrácia?
Jegyzetlap
(ezerötszáz gyors) - Logika
Derült égből
Élő egyház
Kapocs a rádió hullámhosszán
Hazatérés vagy új honfoglalás? – És mikor?
Görbe László piarista gimnáziumigazgató a költözésre való várakozásról
Egyházmegyék híreiből
Ökumenikus imanap Mohorán
Élő Egyház
Nem csökken a vallásgyakorlók száma
Egyházi felmérés a lengyelek vallásosságáról
A földrengés sújtotta Salvador
Fórum
Alkonyatban is a fényt őrző
P. Szabó Ferenc 70 éves
Olvastuk, láttuk, hallottuk
Szent Balázs
Kerülje el torkunkat a romlás
Császár Angela
Juhász Judit
Kubik Anna
Görög katolikusok
Fáradhatatlanul…
A legöregebb aktív pap: Dudás Bertalan
Közös templom, közös szolgálat Selyeben
„Rendbe tesszük a világot, és kész”
Ifjúság
Humán Genom program IX.
A történelem genetikai lábnyomai
Harry Potter: Szappanopera papíron
Krakkói jegyzetek
Játék szabályok nélkül
Rejtvény tíz év alattiaknak
Kultúra
Gondja volt a nemzetre a betevő szóval
Utolsó szavak Sinkovits Imréhez
Takáts Gyula 90 éves
Tíz mondat a mikrofonállványról
Tó, télen
Fórum
Történelmi összefüggések – személyes sorsok
Teológiai Tanárok Konferenciája
Az Olvasó írja
A szolgáló Krisztus nyomában
Szathmáry László diakónus a küldetésről
A Tudor Alapítványról
Mozaik

Somogyi mintára
Angyalgyökér
A Szegények orvosának emléklezete

 

Takáts Gyula 90 éves

Alig hihetjük a tényt: a hazai költészet egyik legdinamikusabb alkotója, szellemi perpetuum mobiléje, Takáts Gyula kilencven esztendős. A hivatalos irodalomtörténet a Nyugat harmadik költő-nemzedékéhez sorolja, ám aki ismeri őt, gazdag és színes életművét, jól tudja, hogy Takáts nem szorítható kalodaszerű keretek közé. Pannon, dunántúli és egyetemes; európai és magyar; természeti filozofikus; mániákusan munkaszerető és ugyanakkor bohém – e számtalan jellemző vonás közül egyik sem tagadható vele kapcsolatban. Éppen ezért ne is keressünk hangzatos címkéket, kerek évfordulója kapcsán, elegendő az, hogy kivételes költő és XX. századi irodalmunk többműfajú kiválósága.

Közel ötven esztendeje személyesen, közelről ismerem ezt a minden elemében művészi vonásokat, talentumokat hordozó lényt, aki a nagyszámú, sikeres verseskötetektől a mélységekig lefúró prózai műveken át az emlékezések színes kaleidoszkópjáig számos értékkel gazdagította szellemi életünket, s nem utolsó sorban a magánembert, a becehegyi szőlőskertek legendás gazdáját, aki mint a jó magyar gazdák általában, pontosan tudja: mikor szükséges vetni és aratni; elmélyedni és élni, s adott esetben egy jó pohár becei olaszrizling mellett megértő felebaráti szívvel szólni embertársainkhoz.

Mert az előbbi, tréfásan tálalt mondat komoly belső tartalmat hordoz. Takáts Gyula leghívebb vonása a humanitás, a tisztesség, a jó és nemes dolgok felmutatása az életben és a művészetben egyaránt, s az emberi élet végtelen becsülése és szeretete. A fények a Balaton felől, a szellő pajkos játéka a pannon hegyek domborulatában, a fák, bokrok és szőlőtőkék meghitt közelsége, a nyár és az ősz sokszínű palettája; ez a köröttünk nyíló – sok küzdelemmel, bajjal és szomorúsággal, de remény zöldjével is ékesített – világ, mely átmeneti otthonunk lett, ez mind-mind ott él a most kilencven éves Takáts Gyula lelkében és értékes életművében. Az Isten tartsa meg őt még sokáig számunkra!

Szeghalmi Elemér

 

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember: ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@freemail.hu