Uj Ember

2001. február 4.
LVII. évf. 5. (2741.)

Megjelent az Új Ember Magazin februári száma

Főoldal
Lelkiség
A te szavadra kivetem a hálót
A Paradicsom virágai
Jegyzetek a liturgiáról
Egy jó tanács a zsoltárimádsághoz
A hét liturgiája (C-év)
Katolikus szemmel
Nincs visszaút
Mi lesz veled, demokrácia?
Jegyzetlap
(ezerötszáz gyors) - Logika
Derült égből
Élő egyház
Kapocs a rádió hullámhosszán
Hazatérés vagy új honfoglalás? – És mikor?
Görbe László piarista gimnáziumigazgató a költözésre való várakozásról
Egyházmegyék híreiből
Ökumenikus imanap Mohorán
Élő Egyház
Nem csökken a vallásgyakorlók száma
Egyházi felmérés a lengyelek vallásosságáról
A földrengés sújtotta Salvador
Fórum
Alkonyatban is a fényt őrző
P. Szabó Ferenc 70 éves
Olvastuk, láttuk, hallottuk
Szent Balázs
Kerülje el torkunkat a romlás
Császár Angela
Juhász Judit
Kubik Anna
Görög katolikusok
Fáradhatatlanul…
A legöregebb aktív pap: Dudás Bertalan
Közös templom, közös szolgálat Selyeben
„Rendbe tesszük a világot, és kész”
Ifjúság
Humán Genom program IX.
A történelem genetikai lábnyomai
Harry Potter: Szappanopera papíron
Krakkói jegyzetek
Játék szabályok nélkül
Rejtvény tíz év alattiaknak
Kultúra
Gondja volt a nemzetre a betevő szóval
Utolsó szavak Sinkovits Imréhez
Takáts Gyula 90 éves
Tíz mondat a mikrofonállványról
Tó, télen
Fórum
Történelmi összefüggések – személyes sorsok
Teológiai Tanárok Konferenciája
Az Olvasó írja
A szolgáló Krisztus nyomában
Szathmáry László diakónus a küldetésről
A Tudor Alapítványról
Mozaik

Somogyi mintára
Angyalgyökér
A Szegények orvosának emléklezete

 

Mi lesz veled, demokrácia?

Mélységes szomorúsággal vettem tudomásul, hogy az M2-es csatornán befejeződött a „Beszéljünk a jövőnkről” sorozat. Balogh János professzor, a neves ökológus meglehetősen lehangoló képet festett a természet kizsákmányolásának következményeiről, és a jövőre nem figyelő emberi butaságról. Az utolsó adás kicsengése mégis optimista volt: hinnünk kell a gondviselésben, a teremtett élet folyamatában, mondta a professzor, s többször utalt az evangéliumra, a Jelenések könyvére, a látomások jövőt ígérő képeire.

Volt azonban ennek a beszélgetésnek egy megdöbbentő fordulata. A polgári demokráciák mai felépítése és működése épp úgy a csőd jeleit mutatja, intett a profeszszor, mint a nemzetközi pénzvilág és a bankrendszer. Egy újfajta társadalmat kell felépíteni, olyasfélét, amely az őskeresztény kor által megvalósított mintát követi, a kisközösségek, a család összetartozásának erejére épít, s az egyszerű élet ideáljára, nem pedig a reklámozott csodákra figyel.

Az elgondolás ismert a társadalomfilozófiából. Az azonban elgondolkodtató, hogy a professzor az emberiség boldogulása szempontjából milyen fontosnak ítéli az erkölcsi igényt, amely az elmúlt időszak nyomásának megszűnte után hatalmas erővel tör föl és szemléletformáló tényezővé válik. A párbeszédből az is kiviláglott, hogy a polgári demokráciák ellehetetlenülésének egyik oka éppen az, hogy a hatalom gyakorlása olykor ellentétbe kerül ezzel az erkölcsi és etikai igénnyel, a hatalom ugyanis elszakad azok egy részéből, akiknek érdekeit szolgálnia kellene.

A demokrácia felvilágosodás kori értelmezése szerint a nép uralmát jelenti, olyan döntési mechanizmust, amelyben ki-ki hangot adhat meggyőződésének, s megfelelő fórumokon képviselheti azt. A különféle médiumok egyfolytában azt hangsúlyozzák, hogy mindennek ideális megvalósítója az Amerikai Egyesült Államok, ennek gyakorlata lehet az úgynevezett globalizáció mintaképe. Ám ha a mai világ egészére tekintünk, mintha igazolódnék Balogh professzor úr hasonlata, amely a rendszer egészét a tintahalhoz hasonlította, amelynek szívókorongjai a bankok, s mihelyt veszélybe kerül, tintaszerű folyadékot bocsájt ki, s annak leple alatt eltűnik. Az az igazság, hogy ez a hibátlannak mondott demokrácia nem tudja megoldani az emberiség alapvető problémáit, nem képes kielégíteni az emberben meglévő morális igényt, s noha nevében ott rejlik a „démosz”, a nép fogalma is, voltaképp fölötte s nem vele együttműködve fejti ki tevékenységét. Másként aligha födnék el a valóságot különféle, féltve őrzött titkokkal, titkosításokkal, s nem nyerhetnének ekkora teret a rejtelmesen összefonódó, a politikába is beszüremkedő maffiák.

A hatalom gyakorlóinak hitelét nem szavaik, hanem cselekedeteik szavatolják, fejtegette az ökológus. Másként fogadják az emberek, ha azt láthatják, hogy a közéleti ember mózeskosárban viszi haza negyedik gyermekét a szülőotthonból, mint ha arról értesülnek, hogy valaki ittasan bántalmazta a szeretőjét.

Mert a jó is, a rossz is, kiviláglik, még ha titkok homályába rejtenék is őket. Ami rossz, ami nem felel meg az erkölcs kívánalmainak, azzal őszintén, esetleg önkritikusan számot kell vetni, s nem elkenni: mert pontosan ez a gyakorlat keltheti az emberekben azt az érzést, hogy a politikától el kell fordulniuk, hiszen az ellentétes az erkölcs normáival. Féloldalas az a demokrácia, amely közömbösséget, netán ellenérzéseket kelthet a „démoszban”, a népben.

Rónay László

 

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember: ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@freemail.hu