A te szavadra kivetem a hálót

Mindegyik evangélium beszámol arról, hogy nyilvános működésének kezdetén Jézus tanítványokat gyűjtött maga köré. Az erről szóló elbeszélések (például Mk 1,16-20) többnyire csak a meghívás tényét és eredményét közlik. A legsajátosabb meghívástörténet Lukács evangéliumában (5,1-10) olvasható, hiszen itt Péter és az első tanítványok meghívása nem önmagában áll, hanem a csodálatos halfogáshoz kapcsolódik.

Az elbeszélés bevezető részében az alaphelyzetet ismerjük meg. A Genezáreti-tó partján álló Jézushoz nagy tömeg sereglik, hogy hallgassa őt. A tanítás megkönnyítése érdekében Jézus Simon bárkájába száll, és a hallgatóságtól bizonyos távolságot véve hirdeti az örömhírt. A tanítás konkrét tartalmát Lukács nem közli. Ám arra hangsúlyozottan hívja fel a figyelmet, hogy Jézus az „Isten szavát” hirdeti. A néptömeg éppen azért keresi fel őt, mert szavaiban közvetlenül „Isten szava” van jelen. Az evangélista ennek kiemelésével a meghívást készíti elő. Azt tudatosítja, hogy Péter és az apostolok kiválasztásával maga Jézus gondoskodik arról, hogy nyilvános működésének befejezése után is legyenek olyan elkötelezett személyek, akik az „Isten szavát” hirdetik. Az apostolok feladata lesz, hogy mint az „ige szolgái” (Lk 1,2) a Szentlélek erejével eltelve (ApCsel 1,8), továbbadják a későbbi nemzedékeknek Jézus tanítását, amely Isten végső szava az emberekhez.

A csodálatos halfogásról szóló tulajdonképpeni elbeszélés keretét Jézus két mondása, a bevezető felszólítás, valamint a befejező, bátorító ígéret adja. Nem kétséges, hogy a két mondás között szoros a kapcsolat. A bevezető felszólítás a konkrét halászatra vonatkozik: „Evezz a mélyre, és vessétek ki a hálótokat halfogásra.” Simon válaszában mind az emberi megfontolás, mind a hitből fakadó engedelmesség megmutatkozik. Tapasztalt halászmesterként tudja, hogy halfogásra legalkalmasabb idő az éjszaka. Márpedig ha az éjszakai órákban semmit sem fogtak, mi jót remélhetnek nappal. Simon azonban anyósának meggyógyításakor már megtapasztalta Jézus szavának hatékonyságát (Lk 4,38-39), ezért túl tudja magát tenni az emberi ész tiltakozásán, és engedelmeskedik a parancsnak.

A hívő engedelmesség minden várakozást felülmúló eredménnyel jár: oly sok halat fognak, hogy a hálók szakadozni kezdenek. Simon Péter ekkor döbben rá, hogy Jézusban Isten hatalma van jelen. Ezt az isteni hatalmat és szentséget nem tudja összeegyeztetni saját bűnös voltával, ezért véglegesen meg akarja szakítani a kettejük közötti kapcsolatot. Jézus azonban nem veti el magától a bűnöst, hanem újabb, az előzőnél jóval nagyobb és jelentősebb megbízatást ad neki: „Mostantól fogva embereket fogsz élve.” Ez a bibliai szóhasználat alapján nem erőszak alkalmazását jelenti, hanem az emberek megmentését a biztos pusztulástól, vagyis megnyerésüket az élet, az üdvösség számára.

Természetes, hogy Péter komolyan veszi Jézus kijelentését, és további életét fenntartás nélkül annak rendeli alá. Már a természetes halfogásnál megtapasztalta Jézus szavának erejét, s azt, hogy milyen siker koronázza a Jézus iránti engedelmessége. A bő halfogás előrejelzés és biztosíték volt számára arra vonatkozólag, hogy az „emberek fogása” sem marad eredménytelen. Fontos szempont az is, hogy Simon és társai nem azonnal kezdik meg az „emberhalászat” gyakorlását. Egyelőre csak Jézus követői és tanítványai lesznek. Ám ez a „tanulóidő” nélkülözhetetlen. Hiszen kitől tanulhatnák meg az apostolok az „emberek fogásának” módját, ha nem az ígéretet tevő Jézustól, aki már az elbeszélés elején „emberhalászként” mutatkozott be: Isten szavának hirdetésével Isten országának szerzett hívőket.

A mai evangéliumi részlet Jézus szavára irányítja figyelmünket. Mindenekelőtt azt tudatosítja, hogy Jézus szava Isten szava, amelyet az apostoli igehirdetés őrzött meg és adott tovább. Mennyire van bennünk készség és vágy ennek a szónak hallgatására és befogadására, főleg a Szentírás olvasása és tanulmányozása által? Mennyire nyitott szívvel fogadjuk Isten szavának aktualizálását az Egyház vezetői és igehirdetői részéről? Jézus szava ugyanakkor nemcsak kinyilatkoztató tanítás, amely az üdvösség eléréséhez szükséges igazságokat tárja elénk, hanem igen konkrét, személyes megszólítás és meghívás is, amely egyeseket arra rendel, hogy az „emberek halászaként” egész életüket mások üdvösségének munkálására szenteljék, de emellett mindannyiunk számára folytonos ösztönzés – főleg a bizonytalanságok, csüggedések, sikertelenségek idején – keresztény hivatásunk újbóli elfogadására és megélésére. Fontos, hogy mind a keresztségből fakadó apostoli küldetést, mind a sajátos (papi, szerzetesi) hivatásokat Péter készségével, emberi kételyeket és félelmeket legyőző engedelmességgel teljesítsük: „Uram, a te szavadra kivetem a hálót.”

Kocsis Imre

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember: ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@freemail.hu