Uj Ember

2001. február 4.
LVII. évf. 5. (2741.)

Megjelent az Új Ember Magazin februári száma

Főoldal
Lelkiség
A te szavadra kivetem a hálót
A Paradicsom virágai
Jegyzetek a liturgiáról
Egy jó tanács a zsoltárimádsághoz
A hét liturgiája (C-év)
Katolikus szemmel
Nincs visszaút
Mi lesz veled, demokrácia?
Jegyzetlap
(ezerötszáz gyors) - Logika
Derült égből
Élő egyház
Kapocs a rádió hullámhosszán
Hazatérés vagy új honfoglalás? – És mikor?
Görbe László piarista gimnáziumigazgató a költözésre való várakozásról
Egyházmegyék híreiből
Ökumenikus imanap Mohorán
Élő Egyház
Nem csökken a vallásgyakorlók száma
Egyházi felmérés a lengyelek vallásosságáról
A földrengés sújtotta Salvador
Fórum
Alkonyatban is a fényt őrző
P. Szabó Ferenc 70 éves
Olvastuk, láttuk, hallottuk
Szent Balázs
Kerülje el torkunkat a romlás
Császár Angela
Juhász Judit
Kubik Anna
Görög katolikusok
Fáradhatatlanul…
A legöregebb aktív pap: Dudás Bertalan
Közös templom, közös szolgálat Selyeben
„Rendbe tesszük a világot, és kész”
Ifjúság
Humán Genom program IX.
A történelem genetikai lábnyomai
Harry Potter: Szappanopera papíron
Krakkói jegyzetek
Játék szabályok nélkül
Rejtvény tíz év alattiaknak
Kultúra
Gondja volt a nemzetre a betevő szóval
Utolsó szavak Sinkovits Imréhez
Takáts Gyula 90 éves
Tíz mondat a mikrofonállványról
Tó, télen
Fórum
Történelmi összefüggések – személyes sorsok
Teológiai Tanárok Konferenciája
Az Olvasó írja
A szolgáló Krisztus nyomában
Szathmáry László diakónus a küldetésről
A Tudor Alapítványról
Mozaik

Somogyi mintára
Angyalgyökér
A Szegények orvosának emléklezete

 

Kerülje el torkunkat a romlás

A Szent Balázs áldással azt kérjük, kerüljenek el bennünket a torokbajok. A kimondott szó tisztessége, igazsága ma egyre nagyobb erény. Olyan személyiségeket kérdeztünk erről, akik jelentőséget tulajdonítanak annak, hogy erkölcsi értelemben is kerülje el torkukat a romlás.

Juhász Judit

pályafutása jelentős szakaszában saját gondolatait közvetíthette rádiósként, majd amikor előbb minisztériumi, később, Antall József miniszterelnöksége idején kormányszóvivő lett, mások gondolatait kellett megszólaltatnia.

— Melyik a hálásabb szerep?

— Rádióriporterként könynyebb kérdezni, s ha téved az ember, csak magának tehet szemrehányást. Ha egy testület nevében, vagy éppen annak kárára téved a szóvivő vagy fogalmaz helytelenül, az sokkal kellemetlenebb. Fiatal rádiósként és szerkesztőként is megfogalmazódott azonban bennem, hogy újságíróként sem csak saját nevében kérdez az ember. A Magyar Rádió munkatársa az intézményt is képviseli, amikor megjelenik valahol, de az intézmény rangja, hitelessége is kevés, ha hiányzik az emberből az erkölcsi meggyőződés.

— 1990 előtt mennyire lehetett összeegyeztetni a munkában az egyéni meggyőződést a Magyar Rádió megkövetelte normákkal?

— A politikai történések nem érintettek bennünket közvetlenül. Oly módon kellett mérlegelnünk, hogy például a szegénység fogalmát még a nyolcvanas évek végén is körül kellett írnunk, rászorult emberekről beszéltünk, mert azt nem érzékeltethettük – ha adásban szerettük volna hallani a műsort —, hogy abban a rendszerben létezett szegénység. Stílusbeli, fogalmazásbeli kitérőkkel, anélkül, hogy a lényeget föl kellett volna adni, sok mindent el lehetett mondani. S be kell vallanom, működött az öncenzúra is, amely jelezte, hogy valamely témába nem is érdemes belefogni, mert úgysem lehet beszélni róla.

— Mennyire könnyen állt át arra, hogy szóvivőként mások gondolatára figyeljen, mások szándékát, döntését öntse szóba, fogadtassa el a közvéleménnyel?

— Rendkívül nehéz a szóvivői munka, s csak néhány hónap elteltével ébredtem rá, mit is vállaltam. Ma is minden megnyilatkozásom után, amíg vissza nem hallom, vagy nem olvasom az újságban, aggodalom él bennem: újra és újra ellenőrzöm a szavaimat, éppen a kimondott szóval magamra vállalt felelősség miatt. Mert – hiszen a miniszter, a miniszterelnök is ember, ő is tévedhet – a nyilvánosság elé lépő szóvivő ezt nem teheti meg. Ez a fajta tévedhetetlenség nyomasztóvá is válhat. Ennyi év távlatából mondhatom, nem kellett egyetlen alkalommal sem magyarázkodnom a több mint három éves szóvivői munkám során.

— Előfordult-e olyan emlékezetes eset, amikor legjobb meggyőződésével szemben volt kénytelen valamilyen döntést közölni a nyilvánossággal?

— A szóvivői munka fontos része, hogy kialakuljon az érzék, mivel és mennyire mélyen kell azonosulni. Amikor megéreztem, hogy közvetítője és nem alakítója vagyok az eseményeknek, döntéseknek, akkor már könnyebben elfogadtam azokat a néha bizony fájdalmas döntéseket, amelyeket a nyilvánossággal közölni kellett.

— A néző, a hallgató, az újságolvasó a szóvivőtől hallja a döntést, ezáltal valamelyest azonosítja is vele.

— Voltak nehéz időszakok, amikor visszavágytam a mikrofon másik oldalára. Ilyenkor mindig arra gondoltam, hogy a hatalomnak az alapeszmeiségét, azokat az erkölcsi pontokat kell vállalni, amelyek általánosak. Az a tény, hogy valaki baloldali vagy konzervatív kormánynál dolgozik, alapvetően eszmei és világnézeti ügy. Antall József senkitől nem kívánta, hogy hazudjon, tőlem is azt kérte, hogy a kormány munkájának tartalmát közvetítsem. Nem kellett megtagadtam azokat az elveket, amelyek korábban vezéreltek, és ma is irányítanak.

— Január elseje óta a püspöki kar sajtóirodájának vezetője, a püspöki kar szóvivője. Ebben a beosztásban nem pusztán tényeket kell közvetítenie a sajtónak, illetve közölnie a nyilvánossággal, hanem valamilyen módon a keresztény tanítás lényegét adó üzenet továbbítása is feladata.

— Hosszasan töprengtem, elvállalhatom-e ezt a fölkérést, mert minőségileg más, mint az elmúlt négy esztendő rádió-alelnöki munkaköre: összetettebb, árnyaltabb, többrétűbb munka a korábbiaknál. Ugyanakkor mindazt mozgósíthatom, előhívhatom magamból, amit az elmúlt években tanultam, hiszen a szakma bizonyos része itt is ugyanaz: a sajtókapcsolatok ápolása, az egyház belső életének megjelenítése.

Ami fölkészültségemből, tudásomból hiányzik, talán pótolhatom azzal a fajta magatartással, azzal a hanggal, amelynek lényege: hitelesnek és kellőképpen szerénynek lenni, körültekintéssel fogalmazni, s ezáltal megszerezni azok bizalmát, akik erre a posztra kineveztek.

Elmer István

 

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember: ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@freemail.hu