Hazatérés vagy új honfoglalás?
– És mikor?

Görbe László piarista gimnáziumigazgató a költözésre való várakozásról

A pesti piaristák 1953-ban elhagyni kényszerültek a századelőn emelt nagy épületüket, amelyben azóta az Eötvös Lóránd Tudományegyetem bölcsészkara működik. Az épületet jogilag viszszakapta a rend, az egyetem kiköltözése napirenden van. Előbb a kisebbik épületrészt adják át a Sapientia Szerzetesi Főiskola számára, majd a nagyobbikat, amelyben a piarista tartományfőnökség, a rendház és a gimnázium kap majd helyet. Görbe László, az iskola igazgatója lapunknak elmondta: várakozással és aggodalmakkal készülnek a hazatérésre, a saját házukban való „új honfoglalásra”.

- 2002-ben hagyja el az egyetem az igencsak „lelakott” épületet. Hogy az iskola itt folytathassa munkáját, ahhoz komoly felújításra lesz szükség, be kell rendezkedni, megfelelő körülményeket kell teremteni. A legoptimistább becslések szerint 2003 szeptemberében kezdhetjük itt a tanévet.

Keressük annak a módját, hogyan lehetne állami segítséggel felújítani patinás épületünket. Van erre példa: Pannonhalma szépen megújult az utóbbi években.

Mennyire sürgős a visszaköltözés?

- Nemcsak arról van szó, hogy mi végre a saját házunkba szeretnénk visszaköltözni, hanem a mostani épületet mielőbb el kellene hagynunk. Ez ugyanis a Sacre Coeur-apácák tulajdona. Ők visszakapták, de képtelenek bármit is kezdeni vele, amíg mi benne lakunk. Megértik a helyzetünket, de ezzel nem élhetünk vissza. Az a terv, hogy a Pázmány Péter Katolikus Egyetem informatikai kara foglalja majd el ezt a Mikszáth Kálmán téri épületet. Amíg azonban nem sikerül megfelelő állapotba hozni a Duna-parti épületünket, addig nem tudunk kiköltözni. Ugyanakkor nem maradhat hosszabb időre üresen, mert az állagának további romlásához vezetne. Mindenkinek érdeke tehát, hogy mielőbb sor kerüljön a felújításra.

Hatalmas épülettömb az egyetemé – elnézést a nyelvbotlásért, de ott végeztem, számomra az még a bölcsészkart jelenti –, nem lesz az túl nagy az önök számára?

- Már annak idején sem volt túl nagy. Az épületet egy piac helyén emelték, a rend akkor megállapodott a fővárossal, hogy a földszinten üzletek kapnak majd helyet. A felújítás után is különféle üzletek működnek majd az alsó szinten az első emelettől fölfelé pedig a négy intézmény. A tervek készen vannak, s látjuk, kissé szűkösen leszünk az új helyen is. Ez azzal is magyarázható, hogy régen kevesebb teremben több tanulóval folyt az oktatás. Ma azonban három-négy helyiségre van szükség csak a számítástechnika oktatásához.

Leendő új otthonukban mennyiben változik majd az iskola élete?

- Az új épületben bővülni fognak a lehetőségeink. Ma számos programot nem tudunk meghirdetni, mert nincs elég helyünk. A tanítási órák után a gyerekek mennek haza: nincs egy klubtermünk, sem megfelelő olvasótermünk. Nincs vetítőterem, s ha egy-két zeneteremre is szükség volna. Ha vonzó szabadidős programokat tudunk majd szervezni, az oldottabbá teszi az iskola egész légkörét.

A gimnázium néhány éve hatosztályossá bővült: többre most nincs lehetőségünk. Az új helyzetben azonban hamarosan nyolc osztállyal működhetnénk majd. Szeretnénk az oktatásban a humán irányultságot is erősíteni. Az elmúlt évtizedekben elsősorban a reál tárgyak voltak előtérben: a szerzetesi iskolákból a diákok elsősorban ilyen irányban tanulhattak tovább.

Jelenleg 404 diákunk van. A szerzetesek mellett 16 civil tanár dolgozik az iskolában. Arányuk a gimnázium majdani bővülésével nyilván tovább fog növekedni, mert a szerzetesi hivatások terén nem számíthatunk „robbanásra”. Arra törekszünk, hogy kisszámú szerzetesi közösség is képes legyen meghatározni az iskola szellemiségét.

Mire gondolt, arról szólva, hogy keresi az épület felújításának módját? És miért a piarista gimnázium igazgatója kell, hogy foglalkozzék a szükséges pénz előteremtésével?

- Nem mint igazgató, hanem mint a provincia gazdasági ügyeinek intézésével megbízott asszisztens foglalkozom ezzel a problémával. Szeretném jelezni: A püspöki kar és a kormányzat természetesen rendelkezik bizonyos forrásokkal az egyházi épületek felújítására. Csakhogy ez a pénz közel sem annyi, mint amennyire az épületek leromlott állapotára való tekintettel szükség volna. Ha tétlenül várakozunk, esetleg csak tíz év múlva kerülünk sorra. Rossz rágondolni, milyen állapotban lesz akkor az épület…

A Sapientia főiskola „lakrészének” kialakítása, úgy látszik, a Világbanktól kapott pénzzel megoldódik. Én most a többi három intézmény számára keresem az anyagi erőforrásokat. Segélyekre gondolunk, sponzorokat keresünk.

Van-e remény külföldi segítségre?

- Amikor a harmadik világban emberek tömegei éheznek, tőlünk keletebbre az elemi létfeltételek hiányoznak, meg kell értenem, ha a nyugati segélyszervezetek elsősorban nem ide összpontosítják erőiket. A piaristák tanító rend, nincsenek komoly birtokai, anyagi erőforrásai: jelentős támogatásra tehát a külföldi rendtartományoktól sem számíthatunk.

Lehetséges sponzorokként igazgató úr nem gondol a katolikus vállalkozókra?

- Gondolnék rájuk, ha volnának. Megjegyzem viszont: ahhoz, hogy legyenek, igyekszünk hozzájárulni: az első üzleti jellegű, vállalkozással kapcsolatos tanulmányútra már elmehetett a pesti piarista diákok egy csoportja Amerikába. Persze még csak a beruházásnál tartunk… Harminc év múlva, amikor az épületet majd újra fel kell újítani, az akkori igazgató nyilván gondolni fog majd rájuk.

Ami tőlünk nyugatabbra elképzelhető, hogy a régi diákok bőkezű adományai finanszírozzák a felújítást, arra nálunk, sajnos, gondolni sem lehet. Néhány tízmillió forintot áldozatok árán még elő tudnának teremteni, de itt milliárdok kellenek.

Ezért is fontos volna, hogy a Magyarországon háromszázötvenkilenc éve oktató és nevelő piaristák „új honfoglalása” ne csak a rend, hanem az egész magyar egyház, sőt megkockáztatom: az ország ügye legyen. A magas színvonalon oktató, a magyarságra nevelő, a nyitott és fejlődőképes piarista gimnáziumok élen jártak a magyar közoktatásban. Ha erre az egyháznak és az országnak továbbra is szüksége van, akkor ezt az elismerő szavak mellett a szükséghelyzetben konkrét segítségnyújtással is kifejezésre kellene juttatni.

Kipke Tamás

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember: ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@freemail.hu