|
(ezerötszáz gyors) Logika Nehezen fogok hozzá a mondandómhoz, mert emlékezetembe villan Pascal megjegyzése: nem úriember, aki olyasmivel foglalkozik, amihez nem ért. Jogi és történelmi ügyekben érzek késztetést a megnyilatkozásra, pedig nem vagyok se történész, se jogász. Csak értetlen: ennek próbálok tehát hangot adni, remélem elkerülve a szakirányú ismeretek híján leselkedő csapdákat – az értetlenségben ugyanis szakembernek is hihetem magam. Olvasom, hogy a Fővárosi Ügyészség Nyomozóhivatalának vezetője nem lát jogi lehetőséget rá, hogy megtörténjék a MIÉP által a Bárdossy-ügyben kezdeményezett perújrafelvétel. Mert „bár a cselekmény nem évült el, Bárdossy halálával kétségessé vált, hogy egy semmisségi eljárásban elő lehet-e venni az ügyet” – így adja vissza a főügyész mondandóját az újsághír (Magyar Nemzet, 2001.01.29.). Nem vagyok történész, sem pártpolitikus, nem érzem illetékesnek magam az egykori magyar miniszterelnök történelmi szerepének megítélésében. Azon sem kívánok töprengeni, hogy a MIÉP miért vette elő a kérdést, mások pedig miért reagáltak erre olyan hisztérikusan. Az érvelés az, ami gondolkodóba ejt – lásd a fenti idézetet. Mert hát Bárdossy nem végelgyengülésben halt meg, hanem úgynevezett népbírósági ítéletet követően kivégezték. Perújrafelvételének tehát ugyanaz volna az akadálya, mint a tárgya: hogy esetleg nem egészen törvényesen kivégezték? Egy – sántikáló – hasonlattal élve: Jézus kétezer évvel ezelőtti peréhez sem lehet „hozzányúlni”, mert meghalt a kereszten..? A jogászi gondolkodás ilyen távol állhat a józan észtől? Lehet, hogy igen? Talán Sztálin is azért maradt díszpolgára Budapestnek, mert meghalt? Ennek a logikának a mentén csak azért kapott új nevet tíz éve a Lenin körút, mert „Lenin élt, Lenin él és élni fog”? Kipke Tamás
|
Új
Ember: ujember@drotposta.hu
|