Uj Ember

2001. február 4.
LVII. évf. 5. (2741.)

Megjelent az Új Ember Magazin februári száma

Főoldal
Lelkiség
A te szavadra kivetem a hálót
A Paradicsom virágai
Jegyzetek a liturgiáról
Egy jó tanács a zsoltárimádsághoz
A hét liturgiája (C-év)
Katolikus szemmel
Nincs visszaút
Mi lesz veled, demokrácia?
Jegyzetlap
(ezerötszáz gyors) - Logika
Derült égből
Élő egyház
Kapocs a rádió hullámhosszán
Hazatérés vagy új honfoglalás? – És mikor?
Görbe László piarista gimnáziumigazgató a költözésre való várakozásról
Egyházmegyék híreiből
Ökumenikus imanap Mohorán
Élő Egyház
Nem csökken a vallásgyakorlók száma
Egyházi felmérés a lengyelek vallásosságáról
A földrengés sújtotta Salvador
Fórum
Alkonyatban is a fényt őrző
P. Szabó Ferenc 70 éves
Olvastuk, láttuk, hallottuk
Szent Balázs
Kerülje el torkunkat a romlás
Császár Angela
Juhász Judit
Kubik Anna
Görög katolikusok
Fáradhatatlanul…
A legöregebb aktív pap: Dudás Bertalan
Közös templom, közös szolgálat Selyeben
„Rendbe tesszük a világot, és kész”
Ifjúság
Humán Genom program IX.
A történelem genetikai lábnyomai
Harry Potter: Szappanopera papíron
Krakkói jegyzetek
Játék szabályok nélkül
Rejtvény tíz év alattiaknak
Kultúra
Gondja volt a nemzetre a betevő szóval
Utolsó szavak Sinkovits Imréhez
Takáts Gyula 90 éves
Tíz mondat a mikrofonállványról
Tó, télen
Fórum
Történelmi összefüggések – személyes sorsok
Teológiai Tanárok Konferenciája
Az Olvasó írja
A szolgáló Krisztus nyomában
Szathmáry László diakónus a küldetésről
A Tudor Alapítványról
Mozaik

Somogyi mintára
Angyalgyökér
A Szegények orvosának emléklezete

 

(ezerötszáz gyors)

Logika

Nehezen fogok hozzá a mondandómhoz, mert emlékezetembe villan Pascal megjegyzése: nem úriember, aki olyasmivel foglalkozik, amihez nem ért. Jogi és történelmi ügyekben érzek késztetést a megnyilatkozásra, pedig nem vagyok se történész, se jogász. Csak értetlen: ennek próbálok tehát hangot adni, remélem elkerülve a szakirányú ismeretek híján leselkedő csapdákat – az értetlenségben ugyanis szakembernek is hihetem magam.

Olvasom, hogy a Fővárosi Ügyészség Nyomozóhivatalának vezetője nem lát jogi lehetőséget rá, hogy megtörténjék a MIÉP által a Bárdossy-ügyben kezdeményezett perújrafelvétel. Mert „bár a cselekmény nem évült el, Bárdossy halálával kétségessé vált, hogy egy semmisségi eljárásban elő lehet-e venni az ügyet” – így adja vissza a főügyész mondandóját az újsághír (Magyar Nemzet, 2001.01.29.).

Nem vagyok történész, sem pártpolitikus, nem érzem illetékesnek magam az egykori magyar miniszterelnök történelmi szerepének megítélésében. Azon sem kívánok töprengeni, hogy a MIÉP miért vette elő a kérdést, mások pedig miért reagáltak erre olyan hisztérikusan. Az érvelés az, ami gondolkodóba ejt – lásd a fenti idézetet. Mert hát Bárdossy nem végelgyengülésben halt meg, hanem úgynevezett népbírósági ítéletet követően kivégezték. Perújrafelvételének tehát ugyanaz volna az akadálya, mint a tárgya: hogy esetleg nem egészen törvényesen kivégezték? Egy – sántikáló – hasonlattal élve: Jézus kétezer évvel ezelőtti peréhez sem lehet „hozzányúlni”, mert meghalt a kereszten..?

A jogászi gondolkodás ilyen távol állhat a józan észtől? Lehet, hogy igen? Talán Sztálin is azért maradt díszpolgára Budapestnek, mert meghalt? Ennek a logikának a mentén csak azért kapott új nevet tíz éve a Lenin körút, mert „Lenin élt, Lenin él és élni fog”?

Kipke Tamás

 

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember: ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@freemail.hu