|
|
A Vörös-tengeri Békepark terve
A természet, tehát a teremtett világ védelme, megóvása napjainkban egyre fontosabbá válik. Sorra jönnek létre a természetvédelmi területek és a nemzeti parkok. A pótolhatatlan szépségű és értékű objektumok mint a világörökség gyöngyszemei pedig intézményesített védelem alá kerülnek. S mivel bebizonyosodott, hogy a folyók, sőt még a tengerek is inkább összekötik, mint elválasztják a népeket (a Földközi-tenger már Krisztus korában is, vagy a Duna napjainkban), újfajta nemzetközi összefogás van születőben, sokszor még az amúgy ellenséges országok között is. Egy ilyen nem mindennapi kooperációról értesülhettünk a Water, Air and Soil Pollution című környezetvédelmi szaklap 2000 októberi számában, mely az egykori bibliai tájakon élő, sok nemzetiségű és vallású, a mai napig ellenségeskedő emberek által lakott Vörös-tenger térségében megkezdett közös környezetvédelmi programot ismerteti. A cél a Vörös-tengerben, illetve az abból leágazó Akabai-öbölben lévő súlyosan veszélyeztetett korall-zátonyok megmentése, hiszen szerepük a (például a Szuezi-csatorna nagy hajóforgalma által veszélyeztetett) tengeri ökoszisztéma épségének megőrzésében rendkívül nagy. A feladatot főképp Egyiptom, Izrael, Jordánia és Szaúd-Arábia érzi magáénak, ahol a tudósok — részben már fölülkerekedve a rövidlátó politikai érdekeken, évezredes faji-vallási ellentéteken — közös kutatásba, állapotfelmérésbe kezdtek, hogy elkészíthető legyen a tengeri környezet megóvásának átfogó stratégiája. A nemzetközi tudományos kooperáció ugyan még nem teljes, hiszen az amerikai Tengerészeti és Légkörkutatási Hivatal által vezetett program gyakorlati végrehajtásában még csak a jordániai és az izraeli hatóságok, egyetemek és kutatóállomások vesznek részt (s például az egyiptomiak nem), a kezdeményezés így is példa értékű, hiszen a térség tudósai rendszeresen összejönnek, mérési adataikat közzéteszik, kutatási eredményeiket kicserélik, s elképzeléseiket megvitatják. S ez egyáltalán nem lebecsülendő eredmény, hiszen a szennyezési, környezetterhelési információk erősen kapcsolódnak az illető államok gazdasági tevékenységéhez, ipari termelési adataihoz, melyeket még a nem ellenséges országok sem tárják fel egymás előtt szívesen. Reménykeltő az is, hogy e környezetóvó összefogás sikerét mintegy megelőlegezve a védendő térségnek a Vörös-tengeri Békepark nevet adták, jelezve, hogy a jobbító célú közös munka egyúttal béketeremtő erő is. S ami e program megszületésben már-már paradigma-szerűen új és egyedülálló, az annak felismerése, hogy Földünk egy-egy kiaknázható természeti kincsekben (esetünkben a tengeri olajban, táplálékban) gazdag térsége többé már nem az öncélú birtoklás miatt ellenségeskedést kiváltó darabja világunknak, hanem Istentől hasznosítási céllal jelzálogba kapott, minden ember javát szolgáló és ezért közösen megvédendő ajándék. Lehet, hogy ismét csoda történik a Vörös-tenger mentén? –szá–
|
Új
Ember: ujember@drotposta.hu
|
||||||
