Uj Ember

2001. január 14.
LVII. évf. 1. (2738.)

Az Ökumenikus Imahét országos megnyitó istentisztelete január 21-én, vasárnap 18.00 órakor Budapesten, a Deák téri Evangélikus templomban lesz. Az igehirdetés szolgálatát Bosák Nándor debrecen-nyíregyházi megyéspüspök és Hegedűs Loránt Duna-melléki református püspök végzi.

 

Főoldal
Lelkiség
Kifürkészhetetlen ösvények
Névtelen szentek
Örvendj és higgy!
Csak ennyi az egész
Négy évszak
A hét liturgiája C-év
Katolikus szemmel
Lelki ismeret - Mi marad utánunk?
Új évezred kapujában
„Küldetésben”
Felháborodás helyett...
(ezerötszáz gyors) - Európa-mese
Kitüntetés
Élő egyház
Az egyetem legnépesebb kara
Millenniumi bronzkapu a pécsi dómban
Komlós Aladár-díj
Engesztelésül — értünk
Üzenet a XXI. századnak
Pályázat hatvan éven felülieknekv
Fórum
Intézetből jöttek
Állami gondozott gyermekek a családban
Élet és liturgia - Az évközi idő
Pápai érdekességek VI.
Énekszóval szárnyalt az örömhír
Élő Egyház
Egyházunk — új évezred kezdetén
Világiak az egyházban (1.)
Portré
Kárpátalja: nyomorúságban, de hitben (3.)
Vallásukat nemzetiségüknél is nehezebben hagyják el
Szeged-CsanádiEgyházmegye
Fiatalok nyomában
Akik kibérmálkoznak az egyházból
Jó társaságot és értelmes programot kapnak
A makói Szent István Katolikus Általános Iskola és Gimnázium
.
Katolikus kávéház
Ifjúság
Humán Genom program VIII.
.
„…mintha nem”
Új hang
Vágyaim és a valóság
Háború vagy béke?
Rejtvény
Kultúra
A jövőt álmodó író hite
A kereszténység győzelme
Éji fohász
A búcsú
Örök zongoraszó
Fórum
A lélek szótára - Engedelmesség
A jó Isten és a technika...
Bálint Sándor Társaság Szegeden
Rejtvény
Mozaik

A Vörös-tengeri Békepark terve
Tavasz a télben
A 2000. év európai embere
A három Kákonyi kiállítása Kalocsán
az új év első babája

 

„...mintha nem”

A világba való belefeledkezés és a világtól való vak elmenekülés kettősségének kérdésében mindannyiunkat a meghatározott körülményeket megszabó, meghatározott életformát kijelölő isteni gondviselés gondolata nyugtat meg. A minden emberi megragadás számára hozzáférhetetlen Isten követése azonban szükségképpen magán viseli a minden határt túllépő (Jézus Krisztusban), körülhatároltként megnyilvánulva is csak végtelenségének felemésztő mélységét kinyilvánító isteni élet jegyeit. Jézus Krisztus követését éppen ez a meghatározott formában élt, azt mégis folytonosan túllépő élet („az Emberfiának nincs hova lehajtania a fejét” — Mt 7,20) tartja feszültségben.

Az Istentől (gondviselésétől) adományozottnak tekintett életforma azért forma, mert az Isteni befogadásának edénye, és annál inkább az (annál inkább isteni meghatározottságú), minél inkább túllép minden konkrét formán. Mindez pedig a világ komolyan vétele mellett is (Jézus Krisztusnak a világ megmentésére irányuló teljességgel meghatározott, ám végső kimenetelét teljes egészében az Atya kezébe helyező küldetése isteni végtelenségében gyökerező) világtól való függetlenséget adományoz.

„Az idő rövid. Ezután azok is, akiknek feleségük van, legyenek olyanok, mintha nem volna, és akik sírnak, mintha nem sírnának, akik örvendeznek, mintha nem örvendeznének, akik vásárolnak, mintha nem volna tulajdonuk, és akik élnek ezzel a világgal, mintha nem élnének vele” (1Kor 7,29-31). Szent Pál szavai mögött magától értetődően nem a közömbösség bevett fogalma áll, éppen ellenkezőleg, az az isteni, az a szent közömbösség (Loyolai Ignác egyik kedvenc témája), amely az ember személyes középpontját az Istentől kijelöltként felismert életformán keresztül úgy helyezi maradéktalanul Istenbe, hogy az életforma által rárótt felelősséget képes egyesíteni az éppen a személyes középpontról való lemondásból fakadó szent érdektelenséggel. A formának való megfelelés ugyan végtelen jelentőségű, de tudjuk, hogy „elmúlik ennek a világnak a formája” (1Kor 7,31).

— mikes —

 

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember: ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@freemail.hu