|
|
Felháborodás helyett... Olajbotrány, korrupció, villaépítés, vagyonbevallási mozgósítás, feljelentgetési hullám, kereszt-ledöntés. Mind-mind jogos felháborodásra okot adó események, mint kereszténységünk kétezer, rendszerváltozásunk tíz évének a hordalékai. Csupa szörnyűség, csupa rossz hír. Mintha kihalt volna társadalmunkból a szép és a jó, mintha nem lennének pozitív példák, öntudatos, erkölcsös emberek. Pedig, hogy a kereszt-ledöntésnél maradjunk, épp azok nem háborogtak, akiknek a leginkább joguk lett volna hozzá: a hitükben megsértettek. Volt viszont néhány telefon-hívás, a mesteremberek mozgósítása, némi szervezés, s íme, újra állt a Regnum Marianum keresztje, mindez oly gyorsasággal, hogy a ledöntésről és a helyreállítás utáni újraszentelésről mi is egy időben tudtunk beszámolni. Aki eddig nem tudta, most egy olvasói levélből (Magyar Nemzet, nov. 11.) megtudhatta, hogy az ötvenes években Kotsis Iván egyetemi tanárt kérték fel — mily pimaszság! —, hogy készítse el az általa tervezett Regnum Marianum-templom bontási tervét, aki ezt a következő szavakkal utasította vissza: „Én építész vagyok, rombolásra nem vállalkozom!” Hányan tudják, hogy Baross Gábornak, az egykori vasútépítő miniszternek hivatala lejárta után kevesebb vagyona volt (így is mondhatnánk: szegényebb volt), mint mikor hivatalba lépett, pedig hatalmas állami infrastrukturális beruházásnak volt felelőse és gazdája. Pommersheim professzorról tudjuk, hogy mintegy 14000 betegen végzett pajzsmirigy-operációt, miközben műtője falán végig ott volt a feszület, s azt még akkor sem volt hajlandó levenni, mikor Rákosit operálta. Kodályt is felkérték új himnusz megírására, de ő, mivel nem tudtak mutatni neki az eddiginél jobb megzenésítendő szöveget, a kérést elutasította. Hála Istennek, akár mai történetekkel is folytathatnánk a sort: igenis van miért optimistának lenni, nem elkeseredni, s főleg nem folyton felháborodni. Ha tudatosan keressük és fel is mutatjuk a pozitív példákat, higgyük el, környezetünk „automatikusan” jobbá válik, közben egyre többen megszabadulunk a bűnbak-keresés örökös kényszerétől, a mindenben csak a rosszat meglátó szemléletmódtól, hogy aztán Sík Sándor Te Deumának szellemében mi is őszintén elmondhassuk: „Hogy boldoggá tett minden, ami szép, és ami rút, nem tesz boldogtalanná, hála legyen”. -szá-
|
Új
Ember: ujember@drotposta.hu
|
||||||
