|
|
Örvendj és higgy! A kánai mennyegző története (Jn 2,1-12) egy falusi lakodalomról szól. Jól tudjuk, mit jelent az ilyen ünnep a két fiatal számára, aki egymásra talált. A beteljesült várakozás, remény pillanata ez, az új élet, az új jövő kezdete. Fordulópont az új pár életében, egyszerű, falusi környezetben pedig örömünnep az egész falu számára.
Régen, egy kis galileai faluban igen szegények voltak a körülmények. Kevés munkalehetőség, szűkös táplálkozás, unalmas, nélkülözésekkel teli élet. A betevő falat is nehezen került elő, ünnepre, vígasságra ritkán került sor. A szegény sorsban, nélkülözésben élő emberek számára annál vidámabb ünnep a lakodalom. Hét napon keresztül megvalósulnak az álmok: a bőséges étkezés, a gondtalan, vidám élet. Egy hétre félreteszi mindenki a megélhetésért való kemény küzdelmet és boldogan ünnepli a házasságkötést, az új, ígéretes élet forrását. Ha jártunk már falusi lakodalomban, megérezhettük, hogy az ilyen vidámságban mennyire megmutatkozik az emberek vágya az igazi élet, a zavartalan életöröm iránt. A bor fontos szerepet játszik a lakodalomban. „A bor megvidámítja az ember szívét” (Zsolt 104,15). Az ókorban a bort az istenek ajándékának tekintették, amely örömet ad az embernek. Ezért mondják az ószövetségi próféták, hogy a messiási korban úgy fognak örülni az emberek, mintha bort ittak volna (Zak 10,7). A görögök azt tartották, hogy a bor fokozza az életerőt, mert az élet titka rejtőzik benne. A bor nem egy ital a sok közül, hanem „az” örömital. Enélkül nem lakodalom a lakodalom. Bor nélkül az esküvő egyszerű társadalmi, jogi esemény lenne. Így érthető, hogy a kánai lakodalomban igazi tragédiát jelent, hogy fogytán a bor. „Nincs több boruk” — mondja Jézus anyja (Jn 2,3), és ezzel tulajdonképpen azt mondja, hogy vége az ünnepnek: nem sikerült, oda az örömünnep. Az egyszerű emberek körében fokozott csalódást okoz, ha ritka ünnepi alkalom elromlik valami miatt. Jézus anyjának szavai azt mutatják, hogy átérzi a helyzet kínos voltát. Történetünk elmondja, hogy Jézus az egyszerű, színtelen, szagtalan vizet borrá változtatja. Mégpedig kiváló borrá, meggyőződhetnek erről a vendégek. Jézus bőkezűen osztogatja az igazi ünnep örömét. Kánában, amikor első ízben lép nyilvánosság elé, úgy találkozunk vele, mint aki Istenhez méltó örömet osztogat. Ez a gondolat a legfontosabb a negyedik evangélium számára: Krisztus kezdettől fogva Isten örömével ajándékozza meg az embereket. Evangélium ezt jelenti: örömhír. Ez a gondolat rejtőzik már a Jézus és anyja közt folyó párbeszédben is (Jn 2,3-5). Ha első látszatra az is a benyomásunk, hogy nézeteltérésről van szó, hamarosan kiderül, hogy Jézus anyja milyen mélyen belelát fia titkába. „Nincs boruk” — mondja az anyja. „Mit akarsz tőlem?” — kérdezi őt Jézus. Más szavakkal: „Tudatában vagy te annak, hogy mi minden rejtőzhet kérdésed mögött? Mit is kérsz tulajdonképpen? Csak bort, vagy valami sokkal nagyobbat, fontosabbat? — Amikor pedig Mária a szolgákhoz fordul: „Tegyetek meg mindent, amit mond!”, tulajdonképpen megfelel fiának: „Igen, jól tudom, miről van szó. Tudom, hogy te megmentheted az ünnepet, mert te Isten örömét hozod. Tedd meg, amit jónak látsz!” Amikor Jézus anyja bizalommal fordul fiához, ezzel kifejezi és elismeri, hogy Isten megbízta Jézust azzal, hogy az embereknek menyegzői örömet hozzon. A csoda hatására a tanítványok is felismerték ezt, és ők is hinni kezdtek (Jn 11). Itt tehát az öröm nem Isten által adott ajándék, jutalom, amelyet azoknak ígér, akik kiváló, egyházhű, erkölcsös, teológiailag helyesen gondolkodó keresztények. Az öröm itt a hit indítéka. A menyegzői öröm végigvonul az egész negyedik evangéliumon, a kezdetétől egészen a végéig. Jézus ajándékozó csodája, a víznek borrá változtatása, amely a kánai lakodalom alkalmával történt, jelképes tartalmú csoda. Utal az örömnek arra a teljességére, amely Jézus jövetelével elkezdődik, s kiindulópontja egy új, értékesebb jövőnek. Ünnepi, vidám történet ez, amely bennünk is örömet akar kelteni. Jézus örömet okoz, örömre hív ezzel, és ez ugyanaz az öröm, amely Jézus örömhíréből fakad. Ez az öröm eltölti, magával ragadja az embereket, akik szegények, kiszolgáltatottak — akikkel Jézus sorsközösséget vállal. Ez a csoda elsősorban nekik hirdeti az öröm új lehetőségét, amikor Jézus a vizet borrá változtatja. Jézus örömmel ajándékozza meg az embereket, akár felismerték ott a lakodalomban, hogy ki ő és hogyan tette, amit tett, akár nem. Azok számára azonban, akik a csodajel mögött meglátták az öröm igazi okát, Jézust, azok számára ez az öröm a hit forrása, kiindulópontja. Jézus biztosította az ünnepi közönség számára a bort, a vidámság eszközét — ez előre mutat arra a beteljesedésre, amely Isten uralmában valósul meg. Tarjányi Béla
|
Új
Ember: ujember@drotposta.hu
|
||||||
