|
|
Engesztelésül — értünk Szegényebbek lettünk, mégis végtelenül gazdagok. Nemrég egy csöndes este búcsúztunk el a közösségből kinőtt, egészen különös szerzetesi hivatást érző egyetemistánktól, Móré Istvántól, aki a Magyarországon nem létező, hozzánk legközelebb Szlovéniában található karthauzi kolostorba vonul be. Négygyermekes, mélyen vallásos családba született, harminc évvel ezelőtt, a pesti piaristáknál érettségizett, angol szakon szerzett diplomát, majd pedig sokat töprengett, vizsgálódott, és főként imádkozott. Azután döntött, és elindult. Eszünkbe jut, hány péntek reggelen gitározott az egyetemi lelkészség miséin, s közösségteremtő karizmával fogta össze énekelni vágyó társait. A Regnum Marianum közösségben szelíd, igényes lelkisége már korábban sokaknak feltűnt, főként miután megszervezte a Boldogasszony Közössége ifjúsági közösségeket tömörítő, a Szentévre felkészítő ima-láncot, amely ma is tovább él Nagykanizsától Budapestig. Végleges távozása közülünk érthető, bár nehezen elfogadható. Karthauzi szerzetes lesz, Szent Brúnó szellemében folytonos hallgatásban, közös liturgiában, böjtölésben, imádságban, valamint az írás, a fordítás értékes kulturális munkájában telik majd az élete, saját megszentelésére, és értünk valamennyiünkért — engesztelésül. Szegényebbek lettünk, mert végleg elveszítettük, mégis végtelenül gazdagok, hogy tőlünk hívta meg az Isten, nekünk ajándékozta őt és hivatását. Azt kértük tőle, vigye magával közösségünk sok-sok gondját, baját, a tépelődőket, a hivatásukat, párjukat keresőket, lelkészségünk minden tagját, és az egész magyar egyházat, amelynek akkora szüksége van érte imádkozó, áldozatot vállaló lelkekre, olyanokra, mint a XVI. századi „Névtelen Karthausi”, vagy Szent Margit voltak. Nehéz előre látni, de nagyon szeretnénk, ha általa a fehér kámzsás hallgató atyák és testvérek, akiket még maga a rendalapító Brúnó IV. Béla király idejében küldött Magyarországra, de a XVI. század óta kivesztek hazánkból, talán visszatérhetnek majd egyszer újra (Ercsény, Szepes, Dunajec, Lövöld, Lőcse után valamely eldugott magyar völgy szívébe...) Pákozdi István
|
Új
Ember: ujember@drotposta.hu
|
||||||
