|
|
Új hang Vágyaim és a valóság „A tükör előtt állok, és a látvány iszonyú, csak bámulok, mint egy ma született bárány. Na, mi a gond?...” Bizony most van csak nagy gond. Itt állok egy hatalmas küszöb előtt, melyet már sokan átléptek, de mégis egy hatalmas szakadékot látnak lelki szemeim az ajtó másik oldalán. Az ajtófélfán ott lóg egy tábla, és rettegést vált ki szinte minden porcikámból. Mi történt velem? Az élet két kézzel húz, hogy folytassam tovább az utam. Csak kicsit másképp, kicsit óvatosabban, kicsit úgy, mint a felnőttek. Mindenkinek megvannak, meg voltak és meg lesznek az álmai, s hogy ezek valóra váljanak, ahhoz nagyon erős akarat, tettrekészség és megfontoltság szükséges. Hogy mi az én álmom? Egyszer volt, hol nem volt, volt egy kislány. Nagyon szeretett énekelni, szavalni és játszani. Elhatározta, hogy színésznő lesz. Járt-kelt a nagyvilágban, s ahol csak tudta bemutatta tehetségét. Szép napon egy híres ember felfedezte őt, egyengette útját, s világhírűvé tette. Csillag volt, és fénye beragyogta az egész földet. Állt a színpadon, a rivaldafényben, tapsvihar közepette, a virágok záporában... Csörög a vekkeróra! Ébresztő! Üdvözlünk a valóságban, mert az életed itt játszódik le, és nem a tündérmesékben. Itt kell élnem ezen a kontinensen, ebben az országban, ebben a városkában, és ebben a kis szobában, ahol Hollywood csillagainak képe lóg a falon. Élet, nem álom! Felnőttem. Mihályi Zita
|
Új
Ember: ujember@drotposta.hu
|
||||||
