|
|
Jó társaságot és értelmes programot kapnak A makói Szent István Katolikus Általános Iskola és Gimnázium Téli szünet előtti nap. A makói Szent István Általános Iskola és Gimnázium diákjai bizonyára már a pihenőre gondolnak. Az ezerkilencszázharmincötben alapított iskola épületéhez harmonikusan illeszkedik az új szárny, amely 1999 novemberében készült el. Héjja Margit Aliz iskolanővért, igazgatót, aki a nagy hírű debreceni Svetits gimnázium megbízott kollégiumi igazgatói székéből került az egyházmegyei fönntartású, de szerzetesi működtetésű iskola élére, a kezdetekről kérdezem: — Az általános iskola 1991 szeptemberében indult, emellett hatévfolyamos gimnázium működik, s mindkettőhöz kollégium is tartozik. A vezetésem alatt álló intézménybe — beleértve a kollégiumot is — fiúk és leányok egyaránt járnak. A szülők szeretnék, ha óvodával is bővülne oktatási és nevelési intézményünk. — A Makó-Újvárosban lévő katolikus iskolába hányan járnak? — Háromszázhetvenkét diákunk van a tizenkét osztályban, száznegyvennyolc gimnazista, a többiek általános iskolások. A római katolikusok mellett tizenöt görög katolikus, illetve negyven református tanuló jár az iskolába. A hitoktatást ennek megfelelően oldottuk meg, s istentiszteletre is ugyanabban az időben három helyre mennek a gyerekek.
— A diákok közül sokan veszik igénybe a kollégiumot? — Száztíz tanuló, hatéves a legkisebb, tizennyolcéves a legnagyobb. Azok a gyerekek maradnak meg a kollégiumban, akik biztosak abban, hogy szülei jót akarnak nekik, s azért adták be hozzánk. Ezért a hatéves gyerek sem érzi azt, hogy szülei „kivetették” őket. Szeretnek itt lenni, mert a kollégium szellemisége családközpontú. — Huszonhat településről, huszonnyolc plébániáról vannak tanítványaink. A huszonnyolc plébánia közül csak tizennégyben van lelkipásztor, ilyen szempontból missziós iskola is vagyunk. Makóhoz közigazgatásilag tizenhat település tartozik, mindenhonnan szép számmal vannak növendékeink, de érkeztek hozzánk Békés megyéből, Bajáról, sőt Budapestről is diákok.
— Miért jönnek ide ilyen távolról? — Inkább a vállalkozó szülők adják ide gyermekeiket, azért, mert — ami ritkaság — az általános iskolának is van kollégiuma. A rendkívül elfoglalt szülők itt biztonságban tudják csemetéjüket. — Az iskolának van-e sajátos profilja? — Négy idegen nyelvet — angolt, franciát, latint és németet — tanítunk, emellett a számítástechnikát is kiemelten kezeljük. Ha profilunkat kellene meghatározni, mégis inkább azt mondanám: az életre szeretnénk nevelni, társaságot és programot adva a későbbiekre. Az a szülő, aki hozzánk adja gyermekét, biztos lehet abban, hogy jó, neki is tetsző társaság nélkül nem kerül ki a gyermek az iskolából. A mai életben ez igen fontos. Szakmai szempontból mindenkiből képességeinek megfelelően a legtöbbet kívánjuk kihozni. A városi és megyei versenyeken harmadik-negyedik helyen szoktunk végezni, egy-két tanulónk országos szintre is eljut. — Az első osztály 2000-ben érettségizett. Mit mutat a továbbtanulási statisztika? — Huszonhét végzősből huszonhatan egyetemre, főiskolára jelentkeztek, s a huszonhatból tizenhetet föl is vettek. Az első vizsgaidőszak azt mutatja, hogy a diákok megállják helyüket a fölsőoktatásban. Fölvételi szakköreinken olyan fölkészítésre törekszünk, hogy ne csak bejussanak, de benn is maradjanak a diákok az egyetemen. — Milyen arányban fordulnak elő hátrányos helyzetű fiatalok? — A diákok huszonhárom százaléka sorolható ide. — A tanári-nevelői testület immár kilenc esztendeje formálódik... — Közel ötven pedagógussal dolgozunk, a női tanárok közül több mint harmincan szültek, amióta ide tartoznak, ez jelzi, hogy túlnyomórészt fiatal pedagógusok, pedagógus házaspárok alkotják az iskola tantestületét. Főleg szegedi katolikus ifjúsági közösségekből és a makói cserkészek közül érkeztek a pedagógusok, így olyan gondom nincs, hogy valamely pedagógusom ne lenne vallásos. Szakmai szempontból pedig: túlnyomó többségük 1990 után végezte a főiskolát vagy az egyetemet.
|
Új
Ember: ujember@drotposta.hu
|
||||||
