|
|
Humán Genom program VIII. „Mert tetteiddel megörvendeztettél, Uram, s ujjongok kezed műveinek” (Zsolt 92,5) Ismerjük azt a népmesét, amelyben egy leányzónak Mátyás Király udvarába el is kellett mennie, meg nem is, ajándékot is kellett vinnie, meg nem is. Egyszerre két ellentétes feladatot kellett megoldania ugyanazon cselekvéssel. Sikerült neki! A genetika révén az emberiség bepillantást nyert a természet működésébe s lassan-lassan megértjük, hogy hogyan oldódnak meg a hasonló feladatok. Az öröklődésben is két homlokegyenest ellentétes folyamatot kell érvényre juttatni. Az utódnak ugyanolyannak kell lennie, mint a szüleinek, vagyis ugyanahhoz a fajhoz és alfajhoz vagy fajtához kell tartoznia, ugyanakkor egy kicsit egyedinek is kell lennie (gondoljunk itt csak az emberi ujjlenyomatra) s időnként megjelenik egy-egy egészen új tulajdonság is, amelyek időben felhalmozódva (pár millió év kell csak hozzá...) új fajokat is létrehoznak. Ezért jelenti ki a biológia, hogy „az élőlények változékonyak”! Ha valamit állítunk, azt be is kell bizonyítani! Három folyamat biztosítja az élővilág változékonyságát.
1. A kromoszóma párok véletlenszerű szétválása az ivarsejt képződés során. Ekkor az embernél a 23 pár kromoszómából csak 23 darab kerül be az ivarsejtekbe. Az, hogy a párok melyik tagja, a „jobb vagy bal oldali” — nevezzük így őket, a véletlen! Ezért lehetséges az, hogy az édestestvérek nem egyformák, génállományuk csak 50 %-ban azonos, 50%-ban pedig olyan kromoszómákat tartalmaz (zárt géncsomagokat) kaptak a szülőktől, amit a testvér nem kapott. Egy emberpárnak elméletileg, matematikailag kb. hetvenbillió gyermeke lehetne, akik legalább egy tulajdonságban különböznek egymástól. 2. Az ivarsejt képződése „előtt” (ekkor még megvannak a kromoszóma párok )a párok rövid időre keresztben átfekszenek egymáson s ilyenkor egy-két gén átszokott csúszni a pár egyik tagjáról a másikra s ettől kezdve már együtt öröklődik társaival. Példánknál maradva Nagy Lacika, akinek kromoszómáinak fele az apai Nagy családtól a másik fele az anyai Kisséktől származik, felnőve, amikor majd az ivarsejtjei képződnek, gén-szinten is öszszekeveri a két család DNS-ét. Ettől kezdve a Nagy Istvántól származó kromoszómák a Kiss családból származó géneket s a Kiss családtól származó kromoszómák a Nagyéktól származó géneket is tartalmaznak. Természetesen, ha nem Lacika született volna, hanem Évike, minden ugyanígy történt volna. Egy emberi sejtben nyolcvan vagy százezer gén van — nem tudjuk egyelőre pontosan — s minden nemzedékben ez 2-4%-ban keveredik. Eddig csak a már meglévő kromoszómák és gének szabad és véletlen keveredéséről beszéltünk. Arról a „véletlenről” (?), hogy ki lesz a párunk s, hogy a sok-sok ivarsejt közül éppen melyik kettő találkozik, itt nem is beszéltünk! De hogyan keletkeznek az új dolgok? Hogyan lettek például a gyönyörű szép liliom-félékből a szélporozta pázsitfüvek vagy a hüllőkből emlősök? S hogyan lett az emberiségnek ennyiféle arca, haja, bőrszíne stb.? 3. Az öröklöttség hirtelen ugrásszerű megváltozását mutációnak nevezzük. Mi történik ilyenkor? Ugye emlékszünk rá, hogy az örökítő anyagot a DNS kettős spirált egy csigalépcsőhöz hasonlítottuk, ahol a lépcsőfokok két oldala négyféle lehet. A-T, T-A, G-C vagy C-G, a teljes emberi génállományt három milliárd ilyen lépcsőfok alkotja, most számolták meg és írták le, ez a Humán Genetikai Program. Ha egyetlen lépcsőfok is kicserélődik, az a gén már másképen fog működni! Ez az új működés lehet valamilyen szenzációs új tulajdonság, de sajnos lehet valamilyen kisebb-nagyobb vagy halálos hiba is. Az is előfordul, hogy eltörnek a kromoszómák és a letört darab egy másikhoz odaforr. Így a gének szomszédai mások lesznek s ezért a működésük is megváltozhat. Miért történik mindez? Ezek másolási hibák! Amikor létrejön az új élőlény első sejtje, a zigóta, a benne lévő DNS-t (gént, kromoszómát) minden sejtosztódásnál pontosan le kell másolni, hiszen minden sejt sejtmagjában ott kell, hogy legyen az anyától és apától kapott DNS másolata. Egy felnőtt embernek 1014 sejtje van, s ezek állandóan pusztulnak s újak képződnek. Ennyi másolásnál a természet is hibát vét időnként. Mi határozza meg, hogy ebből a rengeteg variációból mi, melyik marad meg? A környezet dönti el, hogy melyik az életképes! Ezt nevezzük természetes szelekciónak. De a környezet is állandó és folyamatos változásban van. Voltak jégkorszakok és trópusi időszakok, hegyek keletkeznek és lepusztulnak, stb. S mindezek a folyamatok egymással kölcsönhatásban hozzák létre az egész élővilágot. Mindezért változékonyak az élőlények „Hiszen te formáltad bensőm / s anyám méhében te szőtted a testem, / Dicsőítlek téged, mert olyan csodálatosan alkottál / és tudom jól, milyen csodálatos minden műved!” (Zsolt, 139, 13-14) (folytatjuk) F. Zs.
|
Új
Ember: ujember@drotposta.hu
|
||||||
